Ballada

Kegyetlen remény remegve
remél,
kegyetlen lány remegve beszél,
kegyetlen fiú remélve hallgat,
kegyetlen csók ajkukon fakad,

Kegyetlen álom az eszébe
juthat,
a fiú kegyetlen ordítva faggat,
kegyetlen lány egyre csak
hallgat,
kegyetlen csók végleg elapad.

Kegyetlen tó mély és sötét,
kegyetlen tó mély és szabad,
kegyetlen lány a halálba szaladt.

Kegyetlen tó, kegyetlen lány,
kegyetlen fiú, még most is fáj.

Kegyetlen kés éles és hideg,
kegyetlen kés, az élet itt rideg,
kegyetlen fiú utolsót piheg.

Kegyetlen kés, kegyetlen lány,
kegyetlen fiú, még kegyetlen 
fáj.

Kegyetlen remény lapulva 
remeg,
kegyetlen remény végleg
eltemet,
kegyetlen fiú többé nem remeg,
kegyetlen lány többé nem
szeret.

Kegyetlen élet, kegyetlen halál,
kegyetlen fiú, kegyetlen lány,
kegyetlen szerelem, kegyetlen
vágy
kegyetlen, kegyetlen, kegyetlen
világ.

1999.05.25

ÜRES

Letépték a semmiség
ajkáról bátran nőtt
szavakat.
Földbe tiport értelem
parányivá lett,
alkalom adtán
feledek.
Játszik az eső az
ereszcsatornán,
villanás szeli az
éjszakát.
Messze durran, s dörömböl
az ablakon,
a légnyomás hirtelen
változik.
Alszik a magány, 
az én vendégem
évek óta
harcolok vele,
s nem megy el soha,
ha nem jössz értem 
TE.
1999.06.21.