Mesék csak felnőtteknek.

 A hétfejű sárkány jogi nézeteltérése a királlyal, ribanc felesége kapcsán Nagy nap volt a mai Csalóka országnak, bébi jöttét várták a király asszonyának. S a daliás király, ki jó száznegyven centi, sámlira állva a szülőszobába próbált belesni. Ám nem jött össze neki, mert kirúgták alóla, fel is repedt rögtön kecses krumpli orra. Persze a cselédek ezért elnézést kértek tőle.. „Még beveri fejét, pedig már így is épp elég hülye” gondolta kedvesen az egyik szobalánya, ki a királyi kosztot minden nap dézsmálta. S aztán Idiót-a király az ajtó előtt mászkált, tiszta ideg volt ő, s magába dumált. Végre itt az idő, ó de nagyon vártam, csak arra nem emlékszem, mikor csináltam. Na mindegy! A lényeg, hogy örökös születik végre, s lesz ki fejemről majdan a koronát levegye. 

 - Így elmélkedett magában, miközben az udvarnép ott szerénykedett mögötte, s azt tárgyalták harsányan röhögve, hogy vajon kire fog hasonlítani a királynő gyermeke. Volt ki a kan-cellárra adta voksát. Ő tizenhétszer látogatta meg a királyi pár háló szobáját, s konkrétabban a pár nőnemű tagjának báját. A fővezér állítólag máshol…és csak tizenhat és félszer, mert a tizenhetediknél rájuk dőlt a fészer. És ekkor hirtelen felsírt bent egy gyermek, s e hang mindőlyük szájára boldog mosolyt kent. De mintha nem is egy lenne.. kettő, vagy több talán? S most már úgy hallatszott bentről a sírás mint egy több szólamú kánoán. A király nem bírta tovább, és az ajtót feltépte, s a látványtól kegyeskedett fennakadni szeme.

Mert igaz nem volt ott csak egy gyerek, de annak hét feje! S a király úgy nézett, mint ki egyszerre néz mindegyik szemibe. Míg a királynő pihegve és mosolyogva mondta: Legalább az országot majd hét fej kormányozza. - Idiót-a király erre meghúzta vállát… Nem is rossz ötlet.. na de mégis őket hogy csinálád? -

Én? Hisz te csináltad bősz bajnokom! Hétszer tettél magadévá egy gyönyörű hajnalon! - Én?! Hisz még egyszer sem nagyon… - Nem hogy hétszer. Ó vad bikám ne szerénykedj. Hisz itt a bizonyíték, a hét fej. - Közben az udvarnép a küszöbön tolongott, és harsányan dicsérték a jó öreg bolondot. A kis hétfejű közben egyre csak bőgött, míg Idiót- a király tovább hőbörgött.

Nem érdemlem meg én e gratulációkat, de nem akarok elrontója lenni semmiféle jónak. Hát mivel egy szónak is…betű a vége, meghívok mindenkit ünnepi ebédre. - Erre nagy ováció tört ki, aztán meg az ablak, egy kődarab által amit kintről dobtak. A nép kérdezte rajta, „hogy megvan é a gyerek?” Erre a király kiszólt, „hogy még megebb.”

 Eközben a kan-cellár a fővezért félre vonta. Valami itt nékem nem éppen tiszta. - - Igen, nekem se. Az este nem mostam lábat… Vagy tán az ujj jövevényre gondolsz, ki megtisztelte a királyi házat? - Jól beszélsz testvér, gyanús itt valami, Hisz egy éjjen hétszer még én sem bírtam magamévá tenni. Nem hogy az a béna király! Már az is csoda ha fel áll… ..a trónszékről és bevánszorog a hálószobába.

Annyit sem ér mint egy fadarab az ágyba. -

 Ahogy mondod testvér. Mi legalább kemények vagyunk. És a királynő boldog attól, mit magunk után hagyunk. De az furcsa, hogy a fejek nem hasonlítanak egyikőnkre se. Tán a királynőnek volt rajtunk kívül még másik szerelme?! - Jól kalkulálsz testvér. Mert egy nap láttam kiosonni, s először azt hittem, hozzád megy „valamit félre dugni”.

De aztán horkolást hallék a másik szobából, és tudtam csak te lehetsz az, ki ily szerényen alszol. -

Hát akkor ki lehet az a spermahajder?! Derítsük ki és bosszúból a királynál nyomjuk fel! -

Hoppá! A terv agyamba máris megfogana.

A királynő éjjel biztos kioson, hogy kölykét apjának megmutassa. Mi pedig jól elbújunk egy kapualjba, s majd követjük, hogy hová mén a cafka. - A szemét kis ótvaras ribanca! Kevesek voltunk neki? De majd ha lebuktatjuk, azzal mint arab az olajkutat, úgy fogjuk szívatni! - Este a király a zabáldában újból rendezett nagy lakomát, de a királynő már az esti mese kezdete táján felállt. Mindjárt kezdődik az rtl-en a hétfejű sárkány és a vad barom király meséjének folytatása… Na szóval én mentem. -

És hátsó fele serény riszálása közepette így is tett a kis szentem. De édes kis cukor falata a létnek. - Jegyezte meg a király elmerengve. „Hogy akadna meg a torkodon, aztán kitűznénk a várfokra meggebedve!” Így a kan-cellár, de persze csak gondolta, miközben bortól ázott agya és a torka. Mindezek után a fővezírrel sokat mondóan összenézett… Ők már sejtették, hogy nem jó vége lesz, ennek a mesének. Kicsit később aztán indultak a lesbe, de a fővezír a kijáratnál majdnem pofára esett egy nyestbe. Ám végül ő rúgta jól seggbe, sőt rúgásával mint Pelé a lasztit úgy megnyeste, hogy végül szegény kis állat azt sem tudta, halott vagy nyest-e.

S aztán már mocsok sötét éjszaka volt, mikor a leselkedők közeledni egy árnyat láttak. Erre nyomban osztottak, szoroztak, míg végül kijött a végeredmény: hogy nem hiába vártak. Nagy óvatosan az árny után lopództak, közben egymáshoz egy árva szót sem szóltak. Mentek, mendegéltek, s közben kefét ettek, mert lámpa oszlopoknak sűrűn neki mentek. Ugyanis akkor még az áramot nem találták fel csak az oszlopokat, így nem csoda, ha másnap gyorsabb munkára rugdalták az épp soros feltalálókat. Végül aztán kiderült, hogy hová mén az árny, alias királynő. Úti célja egy kastély volt, mely hét tornyáról volt felismerhető.

„S vajon ki lakott ott?” kérdezlek most téged, ki oly „értelmesen” e betűket nézed. Igen, jól gondolod, a hétfejű sárkány! /Bár az életben is ilyen jól vizsgáznál./ De folytatom a mesét, melyet tízes iq-val írtam s elnézést ha néha benne, egy cseppnyi értelmet is hagytam. Persze ne értsd félre, a mese hülyékről szól, de nem hülyéknek, ezért nincs garantálva, hogy százötvenes iq alatt bárkik is megértenének. Szóval a sokfejű sárkány lakott ott, ugyanis békedekrétumot írt alá még…45-ben, azóta élhetett ott…közmegvetésben. Jó pénzért nemesi rangot kapott, s elnyomta a népet mint egy cigi csikket, és siralmaikra legfeljebb hányt…fittyet. Egyszer egy bátor szegény legény rátámadt a lován, de erre a sárkány úgy vágta pofán, hogy tíz évezreddel később ért földet Budán. De térjünk vissza a mesébe, méghozzá a királynőnk felső lényegébe! Mert odanyúlt, és egy kulcsot húzott elő… s aztán jól betette ő…na nem magának, hanem egy kulcslyukba. Ettől a Kan-cellár már nem maradhatott tovább kussba. A kis szentem nem hiszem, hogy betörni megy. Hisz még mohamedhez sem megy oda a hegy. - S habár ennek nem volt semmi értelme, de hát a semmiben éálen járt mind a két elme. Ez fölöttéb gyanús. - suttogta erre a Fővezér. Több mint gyanús!…Hopp, vigyázz egy denevér! - A Fővezér erre riadtan csap maga fölé, s a királynő a zajra megfordul!!!!!!… …De mivel a sötétében semmit sem lát, hát tovább indul. Persze a másik kettő sem marad ott örökre, a kapuhoz sietnek, hátha a K-nő nem zárta be. És mint a közmondás is tartja:hülyéknek van szerencséjük! S miáltal e kritériumnak bőven megfeleltek, így nem volt kunszt belépniük. Bent egy ajtó mögött fényt észlelt a szemük, s máris az ajtóra tapadt mind a négy fülük. /hogy ezt hogy csinálták?!/ Bentről kihallatszott a K-nő lágy hangja, majd ebbe dörrent bele a sárkány basszusa. Nézd a szemük rám hasonlít, de a fejük száma, mint az apja. - Nagyon helyes! És erre nem jött rá az a sok marha? - Nem. Beadtam nekik egy mesét, és elhitte a sok balga. Mert mind olyan, mint a királya: idióta! - Erre kint a Fővezér gurulni kezdett, méghozzá méregbe. Na én bemegyek, és rúgdosom őket seggbe! - Csak nyugi testvér. - így a Kan-cellár. - Csak ho hó… Mert ha a sárkány megpöcköl minket, akkor esünk le mikor az első hó. - S a bátor fővezér oly komolyan vette a másik ijesztgetését, hogy ráfért volna egy gatya csere. Míg bent közben tovább fojt a magas röptű eszmecsere. Ó nézd mily édesen alszik szerelmünk gyümölcse. De mióta veled voltam, már kicsi az emberé bele… - - Szóval csak ezért szeretsz, semmi másért? - Mért tán mondjam, hogy pirosló orcádért? Tény, hogy nem vagy egy Alain Delon, de mégis szeretlek. - Ezt jó hallania mind a tizennégy fülemnek. Hát gyere és bizonyítsd be, hogy mestere vagy a szexnek. - Szülés után még nem lehet, majd csak pár nap múlva. Akkor már mindenestől a tiéd lehetek újra. Majd bebizonyítom, hogy testem is mennyire szeret. Csak azt sajnálom, hogy nincs annyi „műszered” mint fejed. - Na én erre már nem vagyok kíváncsi. - suttogja a fővezér. És a két sumák egyén a palotába visszatér. Bent a Kan-cellár szobályába kezdetét veszik a dumának. - Most mi legyen, beköpjük a királynak? - - Mint a szél! Hisz megcsalt minket, plussz már kicsik vagyunk neki. S ha nem hinné a király a bizonyítékot meg lehet tekinteni. Én is kíváncsi vagyok rá, hogy mekkora lehet. - - Lehet akkora, hogy belefér a fejed. De mi lesz, ha ő meg elmondja, hogy vele mi is voltunk? - Mint a gép! Tagadunk, tagadunk, tagadunk! És persze van egy élő adunk!! A hétfejű poronty…. Na de gyere nézzük meg, hátha maradt estéről egy kis ponty.- Másnap reggel aztán a két sumák egyén, a király elé állt, hogy jelentésük megtegyék. Na mi van he? - kérdezte értelemtől telten Idiót. A fővezér erre megbökte a társát. - Inkább te törd fel a diót. - S a Kan-cellár nem is kérette magát, messze földön gúnyolták ékesen szólását. Hé uram királyom… A tegnap esti pontyot mindjárt kihányom… Habár nem ponty erről akarok beszélni veled, hanem, hogy nem te csinálád a sokfejű gyermeket. - - Nem e? Ezt meg melyik pletyka lapból veszed? De ha hazudsz, fejednek annyi, mert máris elveszett! - Ó uram királyom én a hazug szót nem komálom, s kezem nyakadra ajánlom. A hét fejű sárkánnyal csalt meg a nejed, rájöhettél volna, ha van egy cseppnyi eszed. Jé tényleg! - csörren a királynál a tantusz. Hisz hét feje van a kis porontynak. -

A Fővezér közben megböki társát. - Fene rágós húsa volt a tegnapi pontynak. - Idiót közben folytatja magába mélyedve. Vajon más király a helyembe most mit tenne? - Figyelj rám öreg. - így szól a Kan-cellár. Vágd asszonyod ketté, szép fehér nyakánál. Különben a nép rajtad fog röhögni, a K-nő meg a sárkánnyal tovább fog randizni! - - De mi legyen a gyerekkel? Tán rakjuk vissza bele? - Á, lehet, hogy már nincs meg ott a helye. Oda kell adni annak ki csinálta, neki legyen gondja hét bőgő pofára. . Igen, ám de a sárkánnyal mit tegyek? Talán tőle hétszer vegyek fejet? Akkor hogy adom oda a gyermeket? - Figyusz! Őt nem kell kinyírnod, mint egy papírmacskát, elég ha elveszed a rangját, na meg a kastélyát. Aztán a kölykével elűzöd örökre innen, A kastélyát meg nekünk adod szépen. -

S a király már nyitná száját beleegyezésre, de ekkor nyílik az ajtó, s a királynő lép be. Mi folyik itt ó én édes uram? - A vízcsap a fürdőszobában van, pici nyulam. De te fehér galambom ketté leszel vágva, mert belefeküdgettél másnak is ágyába. - A királynő erre kérdően néz a két másikra, ám azok úgy tesznek, mint kiknek tekintetét szegezték plafonra. - Mi történik hát itt? - így a K-nő dühödten. Tudod jól uram tied lelkem és a testem. - Kivéve mikor nem. - jegyzi meg a fővezér. - Mert van a hűségeden egy nyílás, Melybe sok minden belefér. - -Nem értem mire céloz ez a…kiskatona. Ó uram egy igaz férj ezt nem hagyja! - Hallgass te ribanc! - dühül be a király. - Ők előttem az igazságot nyitották szét, míg te más előtt mást. Megérdemelnéd, hogy lekeverjek egy pofást. - - Keverj magadnak…egy italt. Velem már fél éve úgyse tudsz.

Ám a gyermek mégis a tiéd. - Igen? Talán tőlem örökölte a hét fejét? Jól emlékeztem én, hogy még egyszer is alig, erre az a hétfejű patkány rád mászott vagy tövig! - Ó honnan veszed ezt egyetlen szerelmem. Nekem sosem volt máshoz, csakis hozzád kedvem.

Hazudsz te kurva! - dühül be még jobban a király. Ez a két úriember látta mikor paráználkodál! - Erre már a K-nő nyitná száját, hogy bosszúból befeketítse két szeretőjét, de hirtelen egy jobb ötlet nyúljá le gyűszűnyi eszét. Ó Idiótácskám én áldozat vagyok. Egy éjen kimentem sétálni egy nagyot. De valaki lefogott, s mire észbe kaptam,, már erőszakot követett el rajtam. - - Csak nem a hétfejű sárkány? - Ó uram lottózzál, mert eltalálád. Így történt hát a dolog, és ebből lett a kis poronty. -

A fővezér közben kiment, mert elrontotta hasát a tegnapi ponty. A királynő ekkor a Kan-cellárra sandít, s az vissza rá, miközben ezt gondolja:” talán agytornára jár ez a szuka, hogy ily menő a hazugságba?” s azán így szóla. Mi azt nem láttuk tegnap, hogy paráználkodott, Csak hogy vitte megmutatni a kis porontyot. Közben a Fővezér az angol wc-n épp hányta serényen kifele a pontyot. - Akkor értem. - derül fel a király. - Csak következtettetek a rosszra. De egy asszony mért megy el ahhoz, ki rántotta maga alá nemi erőszakba? - - Pedig egyszerű ó uram Idióta. Mert mióta világ a világ, kötelessége egy anyának, hogy gyermekét egy az apának megmutassa, még ha az az utca kövén is lett előállítva…. Csak megmutattam neki, és máris mentem.

S a Kan-cellár helyesel gyorsan - Igen így tett a kis szentem. - A király ekkor asszonyát magához húzza. - Bocsáss meg nekem, ó én hülye marha. - Igen uram az vagy, senki sem tagadja, ezért méltó vagy a bocsánatomra. De mi lesz a sárkánnyal veted őt tömlöcbe? - Dehogy, hisz háromba sem férne bele, és ráadásul oly hatalmas a bele, hogy rámenne a kincstár fele. Inkább száműzzük őt a környékről örökre…mondjuk Törökbe. -

Ó uram ez meglepően okos döntés tőled. Csak nem jött meg egy hangyányit kis eszed? - Látom már viccelődsz pici tubikám, ez azt jelenti, hogy nem haragszol rám. A sárkányhoz pedig még ma indul egy követ.  Csak nehogy félre rúgja, mint az utcán egy követ. -

Ne félj Kan-cellárkám, ha kell ágyúval kényszerítjük, aztán hőböröghet. - Ennyiben maradtak, s szétszéledt a társaság. Ám „merő véletlen” az ablak legszélén hagyták a kis porontyot. Míg a Fővezér dühöng - Egy barát nem ad a másiknak ily pontyot. De a Kan-cellár nem figyel rá, mert más foglalkoztatja. „Vajon mit tesz most a K-nő, az egészet ennyiben hagyja?” Este aztán fény derült mindenre, mert a királynő szobájába kérette.

Parancsolj velem te női nem gyöngyszeme, mond bátran miképp fekhetek a rendelkezésedre. De persze ha állva akarod, elég ha csak int egyet a karod. - Másfajta szolgáltatás kell most nekem, Vidd el a sárkányhoz az én levelem. - Én Kan-cellár vagyok, nem levélhordó. Ily alantas munka én hozzám nem méltó. - Értelek én téged hímek ördöge, De ha mást avatnék be, tán a királynál beköpne. -

És mi lesz a levélben, ha nem vagyok indiszkrét? - Nyisd ki nagy füleid, elmondom tüstént.

Éjfélkor várom a sárkányt a benzinkútnál, Hozza magával az összes lóvét, na meg a chevrolettját. -

Ennyire szereted, hogy meg is szöksz vele? Nem zavar, hogy szebbet hányok, mint az összes feje?! -

Tán így van…De fő a lóvé! S ki tele van, az a góré!

Ám az állam kassza olyan mint a férjem feje: üres. Az évek alatt lenyúlt mindent az a sok rühes…

Bankárok,  miniszterek…Na meg a korrupció mocskában lubickoló pártok, szervezetek.

De a sárkány szedte legjobban meg magát, így hát kap ezért egy bombázó arát. -

Végül a Kan-cellár a levelet elvitte szépen, melyet olvasván a sárkány röhög serényen. Közben nyolc cigit gyújt…egyet új nőjének! Majd szót ad a balhármas fejének.

El van ájulva az a szakadt kis kurva! Én lyukas zoknit nem húzok fel újra. Ám innen sem húzok el!…

De hopp… Fagyira van szüksége a jobb kettes fejemnek…puncsra. Míg a többivel felkészülök a puccsra. -

S a történetnek a vége még véletlen sem lett úgy mint a mesébe, mert a sárkány szert tett az összeherdált lóvéból egy magánhadseregre. A királyi várat csípőből elfoglalta, s a bent élősködőket jól seggbe rugdalta. A királyt megtette udvari bohócnak, míg asszonyát befogta „földtörlő rongyának”. De mivel annak nem tetszett e munka, inkább hagyta, hogy rámásszon négy kukta. Így „ebből” ebédre nem lett csak „bukta”. Ezt látva a sárkány agya bekattana, a perszónát a palota tetejéről ledobatta, majd számolta, hogy hányat pattana.

Aztán több figyelmet neki nem szentelt, leült videózni és pizzát rendelt. Ám ahogy a filmet nézte elment az étvágya, mert a hétfejű sárkányról szólt ki puccsal jutott királyságra. S kit aztán mindenéből kiforgatott a sok élősködő! …Mert jegyezd meg, csak míg háttérben maradsz, addig lehetsz biztos nyerő.

S ez nem mese Jenő!