Tegnap este egy lánnyal álmodtam, azelőtt meg egy szifonnal, és a szifonbol fröcsögött ki a vér.
De ugy tünt soha nem fogy ki. Amig tartott az álom folyt a vér. Azon bosszankodtam miért
nem fröccs, annak pedig örültem, hogy nem "kóla" vagy "sprájt" vagy ilyesmi. Aztán reggel
lett! És reggel piros volt a fal, piros a párna, piros az ablak, piros a macska, piros a hajam,
piros a szekrény tetején a por és piros a szennyes az ágy alatt és piros a plafon, piros a
lámpa fénye, piros a szőnyeg, piros az alásöpört kosz, és azóta pirosan fog az összes tollam,
ceruzám, és piros a hálóból lelógó piros fonálon csüngő, piros szemü piros pók.

És piros az autó kivül-belül, piros a benzin, piros a füst, piros a sebesség, amellyel piros
fának ütközik a piros sofőr, mert nem látja a sok piros között a piros táblákat, és folyik ott 
is a piros vér, de már csak kevesebb, legalábbis a szifonhoz képest, és ennek a vérnek 
ugyse lenne semmi jelentősége, hiszen ott már ugyis minden piros. De azért csak folyik ez is.
Most ott minden kicsit sötétebb piros. A vasuti balesetek is egyre gyakoribbak, hiszen már 
a szabadjelzés is piros. Piros a bolt, piros a kenyér, piros a piros tehénből fejt tej, amit 
otthon piros alapon piros kockás bögrébe öntünk a piros zsacskóból, aztán a piros asztalra
tesszük, és piros kakaóporral isszuk.

 Mikor már elegünk van az egészből, bemegyünk 
egy piros kocsmába, iszunk négy-öt üveg piros sört, 3-4deci piros töményet, elszívunk egy 
piros dobozos pirosszürős, pirospapiros, pirosdohányos cigit, aminek a piros autóéhoz
hasonlóan piros a füstje.Aztán ha jól berugtunk, akkor végre minden piros és azt hisszük,
hogy ez azért van, mert piros sört ittunk, mert amikor kék curacaot ittunk, akkor minden
kék volt, most viszont már nincs a világon ital csak piros, mi meg egy év mulva jövünk rá,
hogy régen kijózanodtunk, és amigy is minden piros.
És mivel az egész még mindig tart, nem is tegnapelőtt álmodom, hanem most álmodom, 
márpedig most nem álmodom, szóval igaz.

Ha pedig igaz akkor a lány is igaz, akivel azt hittem tegnap álmodtam, mert tegnap az
tegnapelőtt után volt. Tehát most egy piros lánnyal szeretkezek egy piros ágyon, és az egész
talán a lány miatt van, és a szerelem és a rajongás teszi pirossá az amugy is undorító
létet, ami szürkén valahogy sokkal szebb volt. Szóval a szerelem.....
Tehát ami most piros, az nem akar kiszürkülni sohasem és nem is fog, hanem majd egyszer
fekete lesz, és siránkozunk mind a ketten, hogy miért nem piros, hiszen a piros hó kapásbol
beváltott egy csomó igéretet, de a fekete az olyan mint a latyak, márpedig most karácsony jön.
Az pedig a szeretet ünnepe, de hiába, mert most az könyörtelenül piros lesz, jövőre meg
ugyanilyen kegyetlenségből lesz fekete. De most még piros, még egyenlőre minden piros.
Ami nem azt jelenti még véletlenül sem, hogy jó, csupán annyit , hogy piros, 
hogy nem fekete, nem kék, nem zöld, piros.
Közben még mindig a piros ágyon vagyunk a piros lánnyal, pirosanés feketén. Igen feketén is,
mert ő már belül nem annyira piros és én már most sajnálom, hogy pirosságunk hajnalán 
fekete vagy.

És megpróbálom őt ujra bepirosítani, de nem megy, ő már fekete belül.
Én felé tartom a szifont ás a szájába tömöm vagy akárhova, az is most fogy ki.   
Összeszedek szép lassan minden pirosat amit eddig láttam, hogy hátha még piros lesz, de elfogy
az a rengeteg piros, végül már azt is gyüjtöm ami kicsit hasonlit a piroshoz.
Utoljára még a tüzpiros szivemet adom, és rájövök késő ezzel kellett volna kezdenem.
Legjobb lenne a piros halálba menni innen, és majd szép lassan elfeketedni és rájönni
a sok piros között, hogy ha most élve feketedtem volna el, akkor most pont jól érezném
magam. Itt meg a sok piros között egyre rosszabb. megpróbálok ujraszületni, de amikor
 kimetszenek haldokló édesanyámból immár fekete lelkem egy gyengén áttetsző mélylily
 inkubátorban találja magát.

 Mostmár csak arra vágyom, hogy ő is piros legyen ujra, és tudom, hogy ebbe döglök bele,
 és már nem is érdekel semmi más és egykedvü pirosággal halkan, alig érthetően 
 mondom neki: szeretlek és meghalok érted, és a piros isten verje bele..., mert tudom, hogy
 hiába halok meg ha nem szeretsz!
Most szinte szürkülök, másképpen kezdem látni a világot, legalábbis ezt mesélem be
 magamnakis másoknak is. Aztán feltör belőlem az elfolytott pirosság, és hörögve 
 vért okádok, de most már tényleg vég nélkül, nem ugy mint  a szifon, és igy talán még piros
 leszel, és ujra csak érted halok meg.

 Na, de menjünk csak vissza egy kicsit!
Még nem döntöttem el, hogy itt élve, vagy pirosan halva feketedjek el. Egyenlőre az élő 
 variációnál maradok, de a feketedés megszünt, legalábbis az én feketedésem.
 Én most itt piroslok a fekete lány mellett az ágyon, aki az előbb még piros volt, de most
 fekete. És szép lassan minden fekete lesz, csak én vagyok egyre pirosabb, és napról
 napra csak egyre pirosabb leszek, és nem fogom feladni soha, mert ha egyszer őneki sikerült
 engem igy bepirositani, akkor ő most akármilyen fekete is legyen, nehogy már neken
 ne sikerüljön őt ugynigy bepirositani, vagy legalább rózsszinné tenni.Ha jól belegondolok
 a rózsszinné tevés végülis már sikerült is, mert ha jól megnézzük ő már rég nem fekete,
 hanem rózsszin.Persze az nekem nem jo, sőt rossz, csak addig hittem jónak amig fekete volt,
 mert akkor utál és gyülöl, és az olyankor pont nem jó, mert az akkor éppen rosszul esik, 
 és azt akarom, hogy legalább rózsaszin legyen. Ha pedig rozsaszin és semleges akkor már
 minden más jó lenne, csak a rózsaszin nem.