Egy gyilkos szerelme
A gyilkos szerette a lányt...
A gyilkos szerette a lányt...
Sokat beszélgettek,
egyszer még moziba is elmentek.
A gyilkos szerette a lányt...
A lánynak másik barátja volt...
A lánynak másik barátja volt...
Sokat sírt emiatt,
de titkolta mert szerette a lányt.
A lánynak másik barátja volt.
Meg akarta csókolni...
Meg akarta csókolni...
A lány nem engedte.
A másik fiút szerette.
Csak meg akarta csókolni.
A gyilkos összetört...
A gyilkos összetört...
Szíve elégett.
Megőrült, s a gyilkos ösztön újra felébredt.
A gyilkos összetört.
Megölte a lányt...
Megölte a lányt...
A barátját eltaposta
mint egy kis férget.
Megölte a lányt.
Vérében megmártózott...
Vérében megmártózott...
Őrült volt, s boldog.
Csak kacagott, s csak kacagott.
A vérében megmártózott.
Megcsókolta hideg ajkát...
Megcsókolta hideg ajkát...
Majd felvágta saját ereit.
Nézte a lányt, s kezét fogva elaludt.
Megcsókolta hideg ajkát.
A gyilkos halott volt...
A gyilkos halott volt...
Többé már nem ölt.
Lelke újra szabad volt.
A gyilkos halott volt.
A gyilkos szerette a lányt...
A gyilkos szerette a lányt...
Sokat nevettek.
Azt hitték, hosszú, s szép az élet.
A gyilkos szerette a lányt!
/ pokolra jutott a srác /
Ars poetica egy reggelen
Összetört, összedőlt
minden mire kerek, gyermeki szemmel
csodálattal, s oly naivan felnéztem.
Megváltozott, romba dőlt mára már bennem.
Kérdezed.
Mióta megismertél ezt kérdezed,
hogy miért kidőlt fa árnyékáról dalolok?
Mert te jót, én pedig igazat kapok.
És leírom.
A zavaros, örvénylő gondolatot
az egyetlen hűséges barátomnak:
a reményekkel teli utókornak.
Gyerekszemmel
Olyanok vagyunk, mint a bábok.
Megformázott mesealakként rángatózunk
a civilizáció madzagján.
Azt hisszük, hogy irányíthatjuk kis életünket,
pedig mindannyian csak kósza barmok vagyunk
egy vak csordában.
Életünket kitalált, fiktív korlátok közé szorítjuk,
amiket azért alkottunk meg, hogy ne kelljen szembenézni
a tudatlanság és az elveszettség szörnyű tényével.
Az úgy nevezett kultúrát szolgáltató
informatikai berendezések már szinte teljesen kiirtották
belőlünk az igaz gondolatokat
és az emberi érzéseket.
ÚJ dimenziókat alkotunk, csak, hogy szabaduljunk
ebből a korlátolt világból.
Teremtünk a semmiből: rosszat .
Transz
Reszketve menekülök...
Emberi mocsokban csúszva - mászva
futok üldözőm elől kinek neve : valóság.
Rohanok a sikoltó falak közt
ajtókat tépve fel
egy " őrület " nevű labirintusban.
Szinte már száguldok...
Hajt valami ősi fékezhetetlen
őrült vágy.
Vár engem egy új vidék
tele virágokkal,
s a rég romba dőlt álmok
újra felélednek,
s gyermekként bolyongok majd
ebben a gyönyörű
másik világban.
Józanodás...
Elveszve fekszek itt egymagamban
ebben a műanyag - betondzsungelben.
Vibráló, neonfényben táncoló
lidércek, kísértenek.
Csak kacagnak...
Ez egy más világ...
Cím nélkül
Ha leesik egy egyforintos,
elveszik, elgurul.
Ha lehull egy százas,
mindenki utána nyúl
Ha szegény vagy és elesel,
senki nem nyújtja karját, kinevetnek.
Ha pénzes vagy és elbotolsz,
az emberek mind segítenek
Gyerekek játszanak nevetve a játszótéren.
Nem veszik észre de közben szívják a vérem.
Anya! Ne akard, hogy így váljunk el !
Vegyél nekem egy üveg vodkát meg egy kis füvet
és hagyd, hogy az illúzióim közt haljak meg !
Ha hajnalban a csillagok eltűnnek,
Én lefekszek aludni mert álmaimban újra visszatérnek
Egyedül
Sötét van.
Fázok, félek.
Nem maradt semmim
csak a képek. Víziók százait látom
keringeni magam körül.
Élet ? Valóság ?
Tőlem mind messze elrepült.
Vége....megszűnt......
Múzsámnak
Gondolatim örvényében
állok itt, s már nincs reményem.
Alkonyaton.
Nem hív engem már az élet.
Jó reményem, elvesztettem,
számkivetett lett belőlem.
De kár !
Vágytam én már boldogságra,
s vágytam megváltó halálra
de megvár.
Tengetem hát szürke létem
sötét egyének körében
névtelen.
Emberek közt nincsen szavam,
nem becsülöm én már magam.
Ámen.
Anya és Fia
-Anyuci mesélj nekem!
-Miről?
-Az életről !
-Az élet szép kisfiam. Ha majd felnőtt leszel, sok pénzed lesz.
Szép házad lesz kertecskével, kispatakkal.
Egy tündérke lesz a feleséged, mindig boldogok lesztek.
-Ez az élet ? Én azt hittem, hogy romba dőlt vágyálmok közt kutatva,
pénzszagot követve rohanni az élet nevű alagútban, emberi mocsokban
turkálva kurvák, stricik, buzik, papok, ügyvédek, gyilkosok közt
megbújva menekülni a magánytól és az elmúlástól.
Én azt hittem, hogy ez az élet.
-És elcsattan egy pofon..............
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
