AMIKOR KIHUNYNAK A FÉNYEK               1.rész

Larkin elégedetten nézett végig a fölébe magasodó bérházon. Itt van hát végre. Hat éve várta már ezt a pillanatot... És most lerója „adósságát”! Kemény vonású arcán fanyar, de egyben gonosz mosoly jelent meg, ahogy megtalálta a névtáblán a keresett személyt. „Toni Boldwin” Az élete egy-hetedét elszúrta ez a kis szemét. Mintha csak lehúzta volna wc-n az éveket. De most megfizet minden napért, minden óráért! Toninak gyermekkori álma teljesült azzal, hogy magánzsaru lehetett. Már kölyökkorától kezdve nem tudott betelni az ilyen témájú könyvekkel, filmekkel. Így hát egy ideig lelkesen űzte e melót, ám mostanra, három év elteltével, már kezdett belefásulni. Hisz egy-egy érdekesebb eset kivételével csak unalmas, sematikus ügyek váltották egymást. És már egyre kevésbé remélte, hogy eljön majd a nagy ügy, mely reflektorfénybe vonja, és közismerté teszi. Pillanatnyilag egykedvűen vezette újnak cseppet sem mondható cadillecjét. Egy ügyfeléhez tartott, s a megbízása persze megint csak hétköznapi eset: harmincas nő válni akar, s neki meg kell figyelnie a férjet. A nő igen vonzó volt, és régebben ily esetben néha nem csak munkakapcsolatot alakított ki megbízójával, de ez már a múlté...Legalábbis amióta megismerkedett Lízzel...LÍZ!! Eddig még nem találkozott ilyen kedves, bájos lánnyal. Igaz előző barátnői is nagyon vonzóak voltak, de egyikük sem gyakorolt rá akkora hatást, mint ő. S ehhez persze sokban hozzá járultak a benső tulajdonságai is, mert Líz nyílt szívű, mély érzésű lány volt. Gondolatai most is körülötte jártak, alig várta már, hogy újra vele lehessen, habár csak három órája váltak el. Toni huszonhat éves korára nemigen mondhatta el magáról, hogy nagy karrier állna mögötte, mely ugyancsak zavarta mielőtt még megismerkedett volna Lízzel. Ám most, hogy általa rálelt az igazi, mély szerelemre, minden más háttérbe szorult számára. Boldognak érezte magát, mint még soha életében, nem tudta jövőjét elképzelni a lány nélkül. Ám akkor még nem sejthette, hogy semmi sem úgy fog alakulni, ahogy elképzelte, s élete hamarosan száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Líz örömmel konstatálta, hogy mára már nincs több melója, habár még csak féltizenegy volt. Igaz így kevesebbet keres, de ez most nem érdekelte. Hazamegy, és meglepi Tonit egy finom ebéddel. Így legalább spórolnak is, hisz általában étteremben szoktak enni. Most végre boldog volt, Toni talán a nagy ő számára... Habár lehet, hogy ezt még korai megítélnie, hisz csak két hete éltek együtt, s egy hónapja ismerkedtek össze. Az egész olyan gyorsan történt... Mint a nagy szerelmek általában. Csak így is maradjon minden, s ne laposodjon el kapcsolatuk, mint ahogy előző barátjánál, Brucenél történt. Bruce komoran maga elé meredve ült sivár kis irodájában, habár e helyiség valójában előrelépést jelentett számára. Ugyanis nemrég nevezték ki rendőrnyomozóvá, amit igaz, legtöbb kollégája szerint rég megérdemelt volna, s nem csak, harmincnégy éves korára. Most a kezében szorongatott faxra pillantott, melytől férfiasan vonzó arcát még komorabb gondolatok árnyékolták be. A hír rövid volt, mindössze annyi, hogy Larkin Hant letöltötte börtön büntetését. Az első reakciója az volt rá, hogy értesíti Tonit, mivel ő buktatta le Larkint még hét évvel ezelőtt. Ugyanis a férfi közismerten kegyetlen, bosszúálló típus volt. Igaz „csak” rablásért került börtönbe, ám minden bizonnyal egy gyilkosságot is elkövetett, melyet azonban nem tudtak rábizonyítani....ÉS MOST SZABAD! Lenyelné, hogy egy akkoriban még tejfeles szájú rendőrnek köszönhetően bukott le, és töltött a sitten hosszú éveket? Nagy valószínűség szerint nem! Ám mielőtt még a telefonért nyúlt volna, hogy hívja Tonit, meggondolta magát, mert eszébe villant Líz. A lány, aki még egy hónappal ezelőtt élete része volt, s akit még mindig szeret. De már csak messziről teheti, mert elvette tőle valaki, kiről a legkevésbé gondolta volna. Toni Boldwin! Larkin belépett az épületbe, s aztán a lépcsőház aljáról felpillantott. Negyedik emelet huszonhármas ajtó az úti célja. Mehetett volna lifttel, de végül úgy döntött, hogy jól esik egy kis testmozgás hét év „ülés” után. „Milyen szerencse, hogy nem lejjebb lakik.” gondolta miközben megindult felfele. „Hisz akkor egy merőben új tervet kellene kitalálnom. De így remélem elég lesz a négy emelet mélység, amit zuhanni fog. Nyolc éve a három emelet is elég volt a fickónak, akit lelöktem. Nem is kell ennél jobb gyilkolási módszer. Ha nincs tanú, akkor nem lehet rábizonyítani a tettesre semmit.” Időközben felért a negyedik emeletre. Itt kifújta egy kicsit magát, miközben ellenőrizte, hogy jól áll e az állszakálla. Melyre egyfelől azért volt szüksége, hogy a környéken majd véletlenül sem emlékezzen senki az arcára. Másfelől ha az a mocsok nem egyedül tartózkodik a lakásában, akkor el kell halasztania a tervét, ám Toni nem ismerheti őt fel. Toninak egyszeriben eszébe ötlött, hogy elfelejtette magával hozni a pisztolyát. Habár nem utalt rá semmi, hogy szüksége lenne rá, de hát sosem lehet tudni... Persze egy hónappal ezelőtt még nem fordult volna vele elő ilyesmi. „Hiába, a szerelem feledékennyé tesz.” mosolyodott el magában, s aztán az órájára pillantott. Tíz harminckettő. Még van huszonnyolc perce a találkozóig. Ennyi idő alatt, ha szűken is, de visszaugorhat a pisztolyáért. Tavasz volt, a nap lágy meleget árasztott, és Líz boldog vidámsággal lépdelt. Munkahelye kétutcányira volt Toni lakásától, mely most már az ő otthona is. „Gyorsan lezuhanyozok, aztán máris hozzákezdek a...” ám nem fejezhette be gondolatát, mert ekkor egy szirénázó rendőrautó hajtott el mellette, s ettől egy férfinév merült fel benne. BRUCE! Akár ő is ülhetett a volán mögött. A férfi, kit valaha nagyon szeretett, és még most sem közömbös neki. De ennek ellenére kapcsolatuknak örökre vége. Egy szakítás midig fájó, rossz dolog, s az övék a sors szeszélye folytán nagyon félre sikerült. Toni három éve még rendőr volt, Bruce társa. S aztán mikor Toni bejelentette, hogy magánnyomozó lesz, Bruce ellenezte, mert megkedvelte a fiút, ki mellesleg jó zsaru is volt. Így végül eléggé rossz viszonyban váltak el utjaik. S most, hogy egy hónapja összejött Tonival, Bruce meg volt győződve arról, hogy a fiú valamiféle bosszúból a múlt kapcsán, csapta le a kezéről őt. Pedig szó sem volt ilyesmiről, mert teljesen véletlenül ismerkedtek meg az utcán. És már egymásba szerettek, amikor fény derült Toni előtt arra, hogy a volt rendőr társa az, akivel ő akkor még együtt élt. S ezek után mikor szakított Bruceval, a férfi részéről igencsak gyűlölet teljesen történt ez, mikor megtudta, hogy Toni lesz az új barátja. S ez őt nagyon bántotta, de hát nem tudott mit tenni ellene. „A múló idő remélem gyógyírt ad majd Bruce dühére és fájdalmára.” gondolta a rendőr kocsi után pillantva. „És tán egyszer el fogja hinni, hogy Toni nem akart engem elvenni tőle, hanem egy véletlen találkozás kapcsán ismerkedtünk össze.” Aztán amilyen gyorsan jött rossz hangulata, olyan gyorsan el is ment. Néhány perc múlva hazaér, s egy boldog, felhőtlen délután vár rájuk Tonival. Bruce egy ideges mozdulattal cigire gyújtott, s közben egyre a telefont nézte. Fel kéne hívina Tonit, de…miért tegyen jót neki, míg az enyhén szólva szemét volt vele. Mikor egy hónapja Líz bejelentette, hogy van valakije, valahogy nem érte váratlanul, mert az utóbbi időben már megromlott a kapcsolatuk. Ha egy idegen lett volna a lány új barátja, bizonyára néhány nap alatt túl teszi magát rajta, hisz sohasem volt különösebben lelkizős típus. Ám amint megtudta, hogy Toni az a bizonyos illető, kis híján elrohant hozzá, hogy szétverje a képét. És dühe ez irányban egy hónap elteltével sem csitult nagyon. Tonival végül is csak Líz kedvéért nem számolt le. LÍZ…A szakításuk csúnya volt, de őt mostanra már nem hibáztatta a történtekért. Hisz Toninak kimondottan jóképű fickó, nem volt nehéz elbolondítania Lízt, míg ő az utóbbi hónapokban már hanyagolta a lányt. Végül is nem nyúlt a telefonért. Nem fog annak jót tenni, ki aljasul elcsábította tőle a barátnőjét! És hozzákezdett megírni a legutóbbi ügyének jelentését. Larkin eltervezett mindent előre. A lakásba olyan mesével fog bejutni, hogy a gázvezetékeket karbantartó cégtől jött, és szét kell néznie az épületben, hogy nincs e valahol szivárgás. Aztán amint meggyőződött arról, hogy Baldwin egyedül van otthon, felfedi kilétét, persze már egy „pisztoly társaságában”. Ám miután csengetett többször is, csalódottan kellett megállapítania, hogy nincs otthon az a szemét. Persze bejutnia a lakásba nem okozott volna gondot számára, ám visszazárni az ajtót már nem tudná. S így a majd haza érő Baldwin a nyitott ajtó kapcsán, felkészülhetne rá, hogy van bent valaki. S mindez által úgy döntött, hogy lemegy a ház elé, és ott várakozik. Ha hét évet várt, hát még ki bír pár órát. De aztán végre beteljesedik az, amit már ezerszer elképzelt magában. A bosszú édes lesz számára, akár a legsűrűbb szirup. És ő minden cseppjét ki fogja élvezni! Toni gyorsított, mert ahol hajtott, nem volt módja visszafordulni, csak úgy négyszáz méter múlva. S ennek kapcsán felmerült benne, hogyha majd a visszaúton a lakásáig pirosakat fog ki, akkor még a végén elkésik a megbeszélt találkozóról. Pedig ezt nem engedheti meg magának, mert rosszul áll anyagilag, s nem szalaszthat el egy ügyfelet sem. Líz beért a bérházba, melynek egyik lakását Tonival bérelte. A lift szerencsére lent volt, így hát egy perc, és máris otthon van… Először is lezuhanyozik, mert hát kicsit megizzadt a csalóka tavaszi napfényben. S a zuhany kapcsán megint csak felmerült benne Toni. Bárcsak otthon lenne, és együtt állhatnának a hűsítő vízsugár alá…és közben… Hirtelen elmosolyodott magában, s érezte, hogy megérinti a vágy, ahogy felmerült benne a legutóbbi ilyen élménye. Bruce belekezdett a jelentés megírásába, de gondolatai újra és újra elkalandoztak. „Larkin azóta tán megtudta, hogy hol lakik Toni. Ami engem hidegen hagy, de…Vele lakik Líz! Tehát az ő élete is veszélybe kerülhet!!” döbbent rá, s ettől nyomban megváltoztatta elhatározását. Fel kell hívnia Tonit, Líz érdekében. És máris a noteszáért nyúlt, melyben ismerőseinek telefonszámai voltak. Ám ahogy kinyitotta, eszébe villant, hogy szakításkor többször is áthúzta dühében Toni mobiljának a számát…Igen…Már meg is találta. De szerencsére nem satírozta át teljesen, így öt számot ki tudott venni belőle. Most mit tegyen? Próbálja felhívni úgy, hogy behelyettesíti a nem tisztán látható számokat azokkal, melyeket a legvalószínűbbnek vél? Vagy hívja a lakás telefonján? Habár annak nem volt meg a száma, de egy perc alatt kiderítheti. Végül az utóbbi mellett döntött, mivel ettől gyorsabb sikert remélt. „Csak otthon legyen!” gondolta kicsivel később, mikor már hívta a lekért számot. Larkin épp indult vissza a lépcsőházhoz, mikor bent megcsörrent a telefon. Ettől egy pillanatra megállt, de aztán folytatta útját, miközben fanyarul elmosolyodott. „Bizonyára egy ügyfél.” gondolta. „Ám hamarosan hiába fogják hívni, mert ToniBaldwin magánnyomozó örökre befejezi működését!” Időközben odaért a lifthez, amellyel valaki felfele tartott. Először tovább akart menni, hogy gyalog teszi meg a vissza utat is, de két lépés után meggondolta magát. Mert mi van, ha épp Baldwin a lift utasa, s így elkerüli. Megállt hát, és várakozásteljesen szembe fordult a lifttel. „Együtt az ömlő vízsugár alatt.” ábrándozott tovább Líz… Testük összefonódik…S képzeletében megjelent a kép. Toni izmos meztelen teste hozzá simul…Mintha csak egyé válnának…Lélegzetük egyre gyorsul…S a vágy mézédes folyama egyre magasabb hullámokkal árassza el lelkük, és aztán…De ekkor megszakadt gondolatának folyama, mert megérkezett a lift a negyedik emeletre, s ahogy szétnyílt az ajtó, egy idegen szakállas férfival találta magát szemben. „De szexi kis csaj!” ötlődött Larkinba az elé táruló látványtól, s leplezetlenül megbámulta a liftből kilépőt. Majd ahogy utána fordult formás fenekére tapasztva pillantását, egyszeriben eszébe ötlött, hogy már hét éve nem volt nővel. "De amint végeztem Baldwinnal, nyomban keresek egy hasonlót ehhez a kis cukorfalathoz”. gondolta miközben továbbra is a távolodót nézte. Majd már lépett volna be a liftbe, mikor meglepve azt láthatta, hogy a lány épp Baldwin lakásának ajtaja előtt áll meg. Sőt egy kulcsot vesz elő…”Csak nem annak a mocsoknak a barátnője?” ötlődött fel benne a kérdés. S miközben a lány nyitotta az ajtót, Larkinban egy új terv kezdett kirajzolódni. Ha a sors útjába hozta ezt a „virágszálat”, hát miért ne használja ki ezt?! Toni végül úgy döntött, hogy mégsem fordul vissza. Nem kockáztathatja a megbízatását. Hisz ügyfele az első találkozásuk alapján, „ egy percet sem váró típus”. Ám pénze van bőven, és ez a lényeg! S neki most nagy szüksége van a pénzre, mert nem akar szűkös körülmények közt élni Lízzel. Hisz az rányomhatná bélyegét hangulatukra, és idővel tönkretehetné kapcsolatukat. Ám ő ennek a legkisebb kockázatát sem akarta felvállalni. S ha belegondolt, hogy mit is jelent számára a lány, csak a jól ismert frázis jutott az eszébe, melynek „puffogtatása” igaz nem volt jellemző rá, de hát most egyszerűen ez volt az igazság. Vagyis, hogy Líz mindennél többet jelent számára, és bármit megtenne érte! „Persze, nincs olyan szerencsém, hogy itthon legyen Toni!” gondolta Líz csalódottan, miközben benyitott a lakásba. „Pedig milyen jó lett volna folytatni a valóságban, amit elképzeltem…Teljesen elragadott a fantáziám. Az a szakállas ürge a liftnél, tán meg is látott rajtam valamit ebből, mert úgy megbámult. S most pedig a fantáziálásomból csak egy dolog fog valóra válni…A zuhany. Egy jó hideg zuhany, mellyel lehűtöm magam mindkét értelemben.” Larkin hagyta, hogy valaki elhívja a liftet. Egyelőre nincs rá szüksége, mert marad itt az emeleten. Néhány másodpercig még állt tétován, az ajtót bámulva, mely mögött eltűnt a lány. De aztán határozott léptekkel megindult előre, miközben gonoszul elvigyorodott. Már tudta mit fog tenni. Túl egyszerű és gyors bosszú lenne, ha csak simán megölné Baldwint. Ezért előbb a lelkével fog végezni! Had szenvedjen majd a borzalmas tragédia kapcsán, hogy barátnője lezuhant a negyedik emeletről! Líz sietve ledobálta magáról ruháit, és már épp akarta nyitni a zuhany csapját, mikor megszólalt a csengő. „Ez talán Toni lesz.” villant bele a reményteljes gondolat, hisz a kulcsot a zárba felejtette, így barátja kénytelen csengetni. Felkapta magára köntösét, és sietve a bejárati ajtóhoz indult. - Te vagy az Toni?- kiáltotta már félúton, de a válaszban csalódnia kellett. - A központi gázkarbantartó művektől vagyok hölgyem. - jött a felelet. - Az épület több lakásából is gázszivárgást jelentettek be hozzánk… - - Nálunk nincs semmi gond. - vetette közbe Líz, mert egyáltalán nem volt ínyére most egy ilyen látogató. - Lehet, hogy csak gyenge szivárgás van, és azt nem veszik észre. De én a műszereimmel egy perc alatt a végére járnék.- mondta erre kintről a férfihang. S Líz ennek kapcsán úgy döntött, hogyha csak egy perc az egész, hát legyen. Hisz ha tényleg szivárog valahol a gáz, abból komoly bajuk származhat. Kinyitotta az ajtót, és meglepődve ismerte fel a liftnél látott szakállas férfit. Larkin ezt észrevette rajta, így hát próbált gyorsan magyarázattal szolgálni. - Már kis híján elmentem a lifttel, mikor láttam, hogy ön épp az-az egyik lakó, kinél nem tudtam ellenőrizni a vezetékeket.- - Értem. - bólintott Líz, s már állt volna félre, hogy beengedje a férfit, mikor feltűnt neki, hogy annál semmiféle vizsgáló műszert sem lát, s ez egyszeriben rossz előérzettel töltötte el. A férfi tán nem is az, akinek kiadja magát! Így hát nem engedheti be!! - Várjon kérem. - mondta zavartan. - Felkapok magamra valamit, aztán bejöhet. - s már csukta volna be az ajtót, ám a férfi lábával meggátolta ebben. - A világért se fáradj ilyesmivel. - tért át Larkin tegezésre, s közben a belső zsebébe nyúlt a pisztolyáért, mert elérkezettnek látta az időt, hogy a tettek mezéjére lépjen. - Sőt szerintem túl is vagy öltözve. - tette hozzá közvetlenül, ám amint előhúzta fegyverét, már keményen folytatta. - Na gyerünk befelé! És ha sikítozni próbálsz, használni fogom ezt a kis játékszert! - Mit akar tőlem? - kérdezte Líz döbbenten, miközben hátrálni kezdett. - Majd időben megtudod! - vágta rá Larkin, és belépett a lakásba, majd becsukta maga mögött az ajtót. Most már azt tesz a lánnyal, amit csak akar!! Bruce miután hiába hívta Toni lakástelefonját, úgy döntött, hogy megpróbálja a mobilját. Ám mivel ennek két számában nem volt biztos, így kénytelen behelyettesíteni ezeket, mely által jó pár variációt ki kell próbálnia a siker érdekében. De hát meg kell tennie ezt Lízért! Persze ha jobban belegondolt, kevés az esély rá, hogy Larkin gyilkos bosszút állna, bármilyen aljas is, hisz ő lenne a fő gyanúsított… De ha mégis, nem valószínű, hogy már a szabadulása első napján. Azonban mindennek ellenére túl kell esnie a Tonival való beszélgetésen, bármennyire is nincs hozzá kedve. Mert ha Líznek valami baja történne azért, mert nem figyelmeztette Tonit, azt sohasem bocsátaná meg magának. Végül tizedszerre tudta eltalálni a megfelelő számokat, s habár már jó ideje nem beszélt Tonival, de rögtön megismerte a hangját, amint felcsendült a vonal túlsó végén. - Itt Bruce. - kezdte ő. - Nem szívesen hívlak fel, s gondolom nem kell magyaráznom ennek az okát. - Megértelek. - csendült a vonal túlsó végéről. - De ahogy már Líz is mondta neked, félreértetted a…. - Nem érdekel a magyarázkodásod! - vágott közbe Bruce. - És különben is más miatt hívtalak… Larkin Hant ma szabadult. Gondolom, emlékszel még rá. - Hogy a fenébe ne emlékeznék! Ő volt a legnagyobb fogásom nálatok. És most úgy gondolod, hogy bosszút akar rajtam állni? - Nagy esély van rá. De csak ezért nem hívtalak volna fel. Hanem mert Líz is belekeveredhet. És ha valami baja történik miattad, akkor nem leszek olyan elnéző veled, mint azért a szemétségért, amit műveltél. Toni erre már kezdte volna mondani a maga igazát a vitájukkal kapcsolatban, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Úgysem tudná meggyőzni Brucet, s ugyanakkor mindennél fontosabb a hír, amit megtudott. - Ne félj, vigyázni fogok Lízre. - kezdte rövid szünet után. - De persze én vagyok a célpontja Larkinnak. - Nem hallottál még olyan bosszúról, hogy a tag szeretteivel végeztek? - kérdezte erre élesen Bruce. - Szóval jó lenne, ha nagyon komolyan vennéd ezt az egészet. - Igazad van. De mivel nem lehetek állandóan Lízzel, így csak egy megoldás marad. Meg kell tudnom, hogy készül e valamire Larkin. - Ennek kiderítését bízd rám. Te most csak Lízzel törődj… Ha már aljas módon elcsábítottad tőlem! - tette végül hozzá Bruce emelt hangon. - Most mit mondjak erre, mikor tudom, úgysem hiszel nekem… De hogy Líznek sem?! Nála őszintébb és nyílt szívűbb lányt nem ismerek, s ezzel gondolom, te is egyet értesz. És mégis azt hiszed, hogy a szemedbe hazudott? Mert ő biztos észrevette volna rajtam, ha előre kitervelten csak azért ismerkedek meg vele, hogy lecsapjam a kezedről. Bruce erre nem tudott hirtelenjében mit felelni, így inkább visszakozott. - Nincs most se kedvem, se időm ezen vitatkozni. A lényeg, hogyha Líznek bármi baja esik, jobban teszed, ha eltűnsz a föld színéről! - fejezte be, és letette a kagylót. De aztán elgondolkozva meredt maga elé, s most először fordult meg komolyan a fejében, hogy tán mégiscsak véletlenszerűen találkozott össze Líz és Toni. S tán a dühe túlzottan elvakította, hisz Líz tényleg mindig őszinte volt hozzá. Aztán egyelőre úgy zárta le magában a dolgot, hogy bármiképp is történt, a végeredményen nem változtat. De persze a lényeg most az, hogy Líznek ne essen semmi baja. S ezért már ma megpróbálja kideríteni, hogy Larkin tervez e valamit. Toni ahogy eltette mobilját, pár másodpercnyi gondolkodás után úgy döntött, hogy felhívja ügyfelét, és lemondja a találkozót. Líz mindennél fontosabb neki! De aztán hogyan tovább? Meséljen el neki mindent Larkinnal kapcsolatban? Ezzel csak megrémítené szegényt… Ám ha nem teszi meg, és valami történne, az váratlanul, felkészületlenül érné. Így hát végül az őszinteség mellett döntött. És máris hívta a munkahelyén, hogy majd ebédszünetben találkozzanak. De ott megtudhatta, hogy Líz már végzett mára, s ez egyáltalán nem volt jó hír számára. Hisz mi van, ha Larkin máris… De még csak végig sem akarta gondolni a legrosszabb lehetőséget! Az képtelenség, hogy az a szemét máris cselekedne! Azonban hiába próbálta a legrosszabb esélyét elvetni, nem tudta megnyugtatni magát, és máris hívta otthoni számát. - Indulj befelé a szobába. - parancsolta Larkin. - Pénzt akar? - kérdezte riadtan Líz. - Kétszáz dollár van a retikülömben. Vigye el, vagy amit akar a házból, csak ne bántson. Larkin erre már nyitotta volna száját válaszra, de ekkor megcsörrent a telefon. - Hagyd csörögni. - mondta, s aztán körbepillantott a szobában, ahová időközben beértek. Az asztalon egy félig telt brendys üveget pillantott meg két pohárral, s ettől új ötlet jutott eszébe azzal kapcsolatban, amit majd a lánnyal fog tenni. Ekkor bekapcsolt az üzenetrögzítő, és Toni hangja csendült fel. „Helló édesem. Féltizenkettő körül érek haza, s amennyiben te előbb, mindenképp várjál meg, mert nagyon fontos dologról kell beszélnünk. Szia!” Larkin az órájára pillantott. Negyed órája van félig, tehát sietnie kell. - Nem tartalak fel sokáig. - kezdte. - Mindössze egy pohár brendyt akarok meginni veled, aztán mentem is. Líz erre értetlenül pillantott rá… Csak nem valami őrülttel hozta össze a sors?! - Látom furcsállod a kérésem. - vigyorodott el erre Larkin. - De tudod én nem vagyok túl népszerű a nők körében. Ám régi vágyam, hogy egy fiatal csinos lánnyal megigyak egy pohár italt…És most valóra váltom ezt. - Hát… Legyen. - felelte Líz, miközben az a reményteljes gondolat futott át rajta, hogyha nem ellenkezik, akkor tán megússza ennyivel. Az asztalhoz lépett hát, és töltött a poharakba. - Akkor egészségünkre! - mondta Larkin szinte ünnepélyesen, s aztán amint felhajtották italaikat, máris újra töltötte a lányét. - Na még egyet a kedvemért. - folytatta, de erre Líz már szabadkozni kezdett. - Elég volt egy pohárral. Én nem… - Csak egy utolsót. - vetette közbe Larkin továbbra is kérő hangnemben, ám közben megemelte az egy ideje leengedett fegyvert. Líz erre már szó nélkül felhajtotta a második pohárral is, miközben újból elhatalmasodott rajta a kétségbeesés. Ez az őrült mégsem fogja beérni ennyivel… De hát mit tehetne ellene? - Most már tényleg csak egy kérésem van. - folytatta Larkin. - Hogy vedd le a köntösöd. És Líz rádöbbent, hogy félelme beigazolódott. Ez a tébolyodott meg akarja erőszakolni! - De hisz azt mondta, hogy csak… - kezdte kétségbeesetten, azonban Larkin megint közbevágott. - Persze, tudom. De meggondoltam magam. Ám ne félj egy ujjal sem fogok hozzád érni, csak látni akarom a testedet. Líz persze egy szavát sem hitte most már el, s csak abban bízhatott, hogy hazaér Toni. Így hát húzni próbálta az időt. - Kérem ne akarja ezt tőlem…Én képtelen vagyok erre. -Dehogy vagy képtelen. - emelte meg a hangját Larkin, mert elege lett abból, hogy a lány kéreti magát. - Most azonnal ledobod magadról a fürdőköpenyt, vagy beléd eresztek egy golyót! Líz e szavak hatására már nem mert tovább ellenkezni, és lehullt róla a testét fedő egyetlen ruhadarab. Larkin mohó pillantással járatta végig szemét a formás gyönyörű testen. Hét éve nem volt nővel! Így hát nem csoda, hogy az elé táruló látványtól erős vágy öntötte el. S habár tervében nem volt az, hogy magáévá teszi a lányt, de most akár egy kéj mágnes, úgy vonzotta a buja test. S amennyire ki van éhezve, két perc alatt „végez vele”, és még marad annyi ideje, hogy befejezze tervét. Toni a visszaúton csupa zöldlámpa szériát fogott ki, s így negyedóra sem kell, hogy hazaérjen. Délelőtti felhőtlen, vidám hangulatát teljesen beárnyékolta Larkin szabadulásának híre. Hisz ezen túl állandó stresszben kell élnie amiatt, hogy az a szemét mikor próbálkozik valamivel. Persze van más lehetősége is, vagyis, hogy elébe megy az eseményeknek. Felkeresi Larkint, és „elbeszélget” vele. „Ha tervez is valamit, elveszem a kedvét attól, hogy megtegye.” gondolta tovább magában. „A hét év börtön remélem megtörte, és nem akar visszakerülni. De tudatosítom vele, hogy jó esélye van rá, ha bármit is tenne ellenem! Ha pedig Líz ellen tervez valamit, minimum, hogy a kórházban fog kikötni!!” Líz kétségbeesetten meredt a szemben állóra. Egész lényét ledöbbentette, hogy teljesen ki van szolgáltatva ennek az őrültnek. Larkin tett egy lépést előre. Csak ráveti magát a lányra és… De végül mégsem tette meg. Mert habár férfiúi mivoltja már egyre erősebben a maga jussát követelte, de még nem veszítette el józan ítélő képességét sem. Mely azt sugallta neki, hogy ne engedjen a vágy szavának. Hisz elmerülve a gyönyörbe elveszíthetné időérzékét… Pedig hát az ideje vészesen fogy, s Baldwinnal most nincs szándékában találkozni. Ám ha azt akarja, hogy a ház előtt majd már várja azt a szemetet az ő „meglepetése”, akkor máris folytatnia kell eredeti tervét. Így hát végül, ha nagy nehezen is, de visszafogta magát. - Nem kell félned, betartom a szavam. - kezdte. - Nem nyúlok hozzád, csak messziről akarom még egy kicsit csodálni a tested, aztán elmegyek. És már csak annyit kérek, hogy nyisd ki az erkély ajtaját, és állj a fénybe. S e szavaktól feltámadt Lízben annak reménye, hogy a férfi tán igazat mond, hisz ellenkező esetben mért húzná ilyesmivel az időt. Így hát megtette, amit kért tőle. „Nagy kár lesz ezért a gyönyörű fiatal testért. ”gondolta Larkin, miközben élvezettel nézte, ahogy a lány kinyitja az erkély ajtót. „De hát rossz partnert választott szegény.” tette hozzá magában, majd hangosan folytatta. - Gyönyörű vagy. Most pedig fordulj meg, hagy csodáljalak hátulról is. Líz ezt is megtette, de ahogy megfordult, még kiszolgáltatottabbnak érezte magát. És hirtelen egyfajta rossz előérzet árasztotta el. Ez az őrült mégsem fogja beérni ennyivel… Larkin a belső zsebébe süllyesztette a pisztolyt, mert mindkét kezére szüksége volt ahhoz, amire készült. A lány úgy két méterre volt az erkély korlátjától… Egy jókora lökés rajta, és máris zuhan! Toni befordult abba az utcába, ahol lakott, ahonnan már csak egy perc, és otthon van. „Vajon felismerném e Larkint hét év után, ha szembe találkoznék vele?.. Talán nem. De végül is mindegy, hisz ha megszerzem a címét, akkor nem lesz ilyen gondom. Remélem, már ma szembe nézhetek vele…” Líz egyszeriben erős késztetést érzett rá, hogy hátra forduljon… DE MÁR KÉSŐ VOLT! Mert Larkin ugyanebben a pillanatban lendült előre, s habár ő félig megfordulván ezt észlelte, ám védekezésre nem maradt ideje. Mert a férfi máris elérte, és egy jókorát taszított rajta. Líz széttárt karokkal előre bukott, s aztán egy ösztönös mozdulattal próbált volna megkapaszkodni az erkély korlátjába, de nem sikerült. S így menthetetlenül átbukott rajta, és négyemeletnyi magasságból alázuhant!! Larkin arcán elégedett mosoly áradt szét, ahogy konstatálhatta, hogy terve tökéletesen sikerült. Baldvint „nem mindennapi meglepetés fogja várnia a ház előtt!” futott át rajta a kárörvendő gondolat, s aztán sietve indult kifele a lakásból. Ám mielőtt még a szobát elhagyta volna, megtorpant, majd letörölte az ujjlenyomatát a pohárról, melyből ivott. És ezzel eltűntette az egyetlen bizonyítékot, mely által lebukhatott volna. Most már csak el kell hagynia feltűnés nélkül az épületet,, s aztán soha senki sem fogja tudni rábizonyítani azt, amit tett. Toni csoportosulásra lett figyelmes a bérház előtt, melyben lakása volt. S mintha az emberek körbeálltak volna valamit, vagy valakit… Tízméternyire tudott leparkolni az épülettől, aztán gyors léptekkel indult meg az egyre gyülekező emberek felé. Először csak két meztelen lábat láthatott, de aztán, ahogy előrébb furakodott a bámészkodók közt, szeme elé tárult teljes egészében a kegyetlen valóság. - NEEEEEEM!!! - tört ki belőle az elszörnyedt döbbenet. Aki még előtte állt, azt félre lökte, aztán egy ugrással Líznél termett. Larkin akkor lépett ki a bérházból, mikor felhangzott Toni kiáltása. S habár onnan nem láthatta az emberektől, de rögtön tudta, hogy csak ő lehet az. Először tovább akart sietni kocsijához, de aztán meggondolta magát. Látnia kell az arcát, a szenvedését Baldvinnak. Végre némi elégtételt kap a sitten töltött évekért. Toni lekapta magáról zakóját, és a lányra terítette. - Ugye nem halsz meg?! Ugye nem! - hajolt hozzá kétségbeesetten, ám Líz mozdulatlansága nem sok jót ígért. - Már hívtam a mentőket. - szólalt meg ekkor az egyik férfi a bámészkodók közül. Toni erre felé pillantott, majd vissza barátnőjére. „De hát hogy zuhanhattál ki?..” kérdezte gondolatban az előtte fekvőtől, és könnyek öntötték el a szemét. Ám ekkor egyszeriben beléhasított a válasz, melytől megkeményedtek megtört arcvonásai. „LARKIN!! Csak ő tehette ezt!” Azt már látta, hogy Lízen nem tud segíteni, ám az-az átkozott tán még az épületben van! Felugrott hát, hogy aztán utat törjön magának az emberek közt. Ha elkapja, a két kezével folytja meg! Larkin arcán apró mosoly áradt szét, ahogy megpillantotta a lány mellett guggolót. „Remélem, imádtad a barátnődet, és nagyon fogsz szenvedni!” gondolta kárörvendve, de a következő pillanatban lefagyott arcáról a mosoly. Mert Baldwin megindult egyenesen felé! A pisztolyához kapott… Ha felismerte ez a szemét, akkor meg kell, hogy ölje! Larkin körülbelül a nézelődők csoportjának közepén állt. Toni előtt az emberek szétnyíltak, s egyszeriben épp szemben voltak egymással. Larkin megmarkolta a pisztolyt, miközben szemével a másik pillantását kereste. A szemébe akart nézni, mikor végez vele! És keze mozdult, hogy előrántsa fegyverét ruhája alól… Ám ekkor meglepődve konstatálta, hogy Baldwin nem néz rá, hanem a bérház kijárata felé mered. „Mégsem ismert fel!” villant bele a gondolat, s így végül mégsem kapta elő a pisztolyát. Baldwin elhaladt mellette, majd ahogy kiért az emberek közül, futva folytatta útját. „Értem már.” gondolta tovább Larkin. ”Abban bízik, hogy még nem értem le. De csalódnia kell „szegénynek”. És mire visszajön, én már köddé váltam.” A lift valahol fent állt, így hát Toni futva tette meg az utat a negyedik emeletig. Közben mindvégig a vad bosszúvágy dolgozott benne… Ha szembe találkozik azzal a mocsokkal, akkor semmi sem tarthatja vissza attól, hogy megölje!! Ám csalódnia kellett, mert nem találta Larkint sehol. Majd mikor meghallotta az érkező mentő szirénázását, újból Líz került benne előtérbe. Visszamenve a tragédia színhelyére, most már teljesen szembesülnie kellett a szörnyű valósággal. A lány ki mindennél fontosabb volt számára, halott! Annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy már esély sem volt arra, hogy újra élesszék. Egy perc múlva megérkezett a rendőrség is, s a fő kérdés számukra az volt, hogy baleset vagy bűncselekmény történt. Toni először majdnem kipakolt mindent Larkinról, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Hisz mit érne vele, bizonyítékot úgysem találnak ellene. Ám ha azt a patkányt valami „nagyon rossz” éri a közeljövőben, akkor nyomban Toni Baldwin lesz a fő gyanúsított. Így hát úgy nyilatkozott, hogy minden bizonnyal baleset történt, melyet az is alátámasztott, hogy a lakásban nem volt található semmiféle dulakodásnak nyoma. Később, ahogy egyedül maradt, első dolga volt, hogy elővette pisztolyát. „A törvény tehetetlen, ha nincs bizonyíték. Ezért nekem kell igazságot szolgáltatnom!” gondolta eltökélten, majd az ablakhoz lépett. Lent élt, lüktetett a város… Rengeteg ember… De őt mind közül csak egy érdekelte. CSAK EGY!.. Aki valahol ott van köztük… De megtalálja, bárhová is bújjon az -az átkozott!! S a bosszúvágy, mint valami életre kelt inda, úgy fonta át lelkét. ÖLNI! Csak ez az egy út van számára! Gyászát csak akkor kezdheti el, mikor Stendford pillantása megüvegesedett! „És most hogyan tovább?” merült fel benne kicsivel később, hisz sejtelme sem volt arról, hogy hol tartózkodhat Stendford. Ám elég volt egy félpercnyi gondolkodás, és máris tudta, hogy mit kell tennie. És ezzel elindult egy olyan úton, melyen minél előrébb jut, annál biztosabb, hogy nem fordulhat vissza. S az ilyen utak végén gyakran egy roppant mély szakadék tátong! 2. Amanda elgondolkozva nézte a férfit, akihez már jó ideje erősen vonzódott. Ám mivel e vonzalom nem volt kölcsönös, így az utóbbi időben megfordult a fejében, hogy fel kéne adnia… De persze ezt a józan esze diktálta, míg az érzései egyre csak legyőzték e késztetést. Új kapcsolatot mindenesetre lett volna lehetősége bőven kialakítani, mivel szőke, vonzó, huszonnyolc éves nő volt, és férfiak közt dolgozott. Amanda rendőr volt, egy járőr a sok közül. A férfi pedig, akit pillanatnyilag nézett, nem is olyan rég még ugyanúgy járőrözött az utcán, mint ő. De most?… Külön irodája van, mert nyomozóvá léptették elő, s ezáltal még elérhetetlenebbé vált Amanda számára. Ám ezzel szemben nemrég szakított barátnőjével, s ez az ő számára új reményekkel kecsegtetett. Persze látta Brucon, hogy nagyon megviselte a szakítás, így azt gondolta a legjobb taktikának, hogy vár… S majd csak akkor próbál közeledni hozzá, ha már elcsitultak a férfiban a fájdalom hullámai, és újra a világ felé fordult. Persze néha nehéz volt betartania ezt a tervét, mint ahogy most is…Hisz csak pár méterre ül tőle az imádott férfi, és markáns, számára oly vonzó arcát gondok barázdái árnyékolják be. Legszívesebben odamenne hozzá, s aztán… - Mit nem adnék érte, ha egyszer engem néznél így. - hasított ábrándozásába egy jól ismert hang. - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - pillantott fel. - A jelentésen gondolkodom, s Bruce épp a látószögembe esik. Ennyi! - Persze-persze. - felelte cinikusan Pitt, ki Amanda járőr társa volt. - Én is ezt mondanám a helyedben, ha el akarnám titkolni, hogy mennyire el vagyok ájulva a szemben ülő úriembertől. Amanda kedvelte Pittet, de néha idegeire tudott menni a humora, mint ahogy most is. - Te képzelődsz! - felelte indulatosan. - Bruce még csak nem is az esetem. - folytatta, de rögtön meg is bánta… Mi a fenét mentegetőzik Pitt előtt?! Semmi köze hozzá, hogy ő kire, és miképp néz! - Bocs, ezt nem tudtam. - visszakozott közben Pitt, mert haragot látott felvillanni társa szemében, és jól ismerte ezeket a „szikrákat”, hiszen már több mint egy éve dolgoztak együtt. Ilyenkor Amanda nem vevő a humorára, mert bizonyára érzékeny pontjára tapintott, s jobb, ha békén hagyja. - Valójában csak azt akartam mondani, - folytatta - hogy siess a jelentéssel, mert perceken belül indulnunk kell. - Akkor kezdhetted volna ezzel, és nem holmi célozgatással. - felelte Amanda, és nem várva választ a munkájába mélyedt. Ám alig hogy belekezdett, Bruce irodájából telefon csengés hallatszott ki, s ő reflexszerűen arra pillantott… Aztán folytatni akarta a körmölést, de egyszeriben meggátolta ebben az, amit látott. Bruce csak néhány szót szólt a kagylóba, nagyrészt a hívó felet hallgatta, de nem is ez volt a lényeg. Hanem az arckifejezése! Tisztán láthatta az üvegfalon keresztül, hogy a számára oly kedves, vonzó arcra merő döbbenet ült ki, majd mondott Bruce néhány szót, és lecsapta a kagylót, de oly erővel, hogy Amanda összerezzent tőle még így méterekről is. Sosem látta ilyen indulatosnak a férfit. És egyszeriben arra érzett késztetést, hogy megtudja, mi válthatta ki ezt Bruceból. S ha már tisztában van a dologgal, megpróbál segíteni rajta… Mely által tán közel kerülhetnek egymáshoz. Női logika! Néha csődöt mond… S ilyenkor többet árt, mint használ a jó szándék! Bruce merő döbbenettel meredt maga elé. Az iménti telefon teljesen lesújtotta, de egyben dühödt indulatokkal is elárasztotta. LÍZ HALOTT! Ez kész téboly! Szegény lány… Ám ha nincs Toni, akkor még mindig élhetne! És az a szemét most az ő segítségét kéri. Persze segíteni fog, habár legszívesebben kiverné a szuszt is Toniból. Ám most az-az első, hogy elkapják azt az átkozott Larkint! Felugrott, és öles léptekkel megindult kifelé az irodájából. ..A saját kezével fogja kitekerni a nyakát annak az állatnak! Aztán pedig Toni is megkapja a magáét! Amanda pillantásával végig követte a szobából kiviharzó férfit. „Valami szörnyűségnek kellett történnie, ami közvetlenül is érinti Brucet.” gondolta, hiszen a gyilkosságok itt mindennaposak, így az nem váltana ki belőle ilyen reakciót. „Mindenképp rá kell jönnöm, hogy milyen hírt kaphatott!" határozta el magát. Letette kezéből a tollat, s energikusan felemelkedett... - Gyere… - szólt Pitt felé. - Mennünk kell azonnal. - Hé, mi ez a hangnem? - kérdezte erre furcsállóan a megszólított. - Hisz ha jól tudom, én vagyok a rangidős! Amanda már indult volna, de ezek a szavak megállították. Habár tudta, hogy Pitt nem igazán gondolja komolyan, amit mond, de ugyanakkor igaza van. - Bocs, de az előbb még neked volt oly sürgős. - folytatta már visszafogottabban. - De nem ennyire! Hiszen szerintem még a jelentésed sincs kész. - Igen, de… - hirtelen nem tudta hogy folytassa, így hát időt kellett nyernie. - Eszembe jutott valami halaszthatatlan dolog… Majd a kocsiban elmondom, hogy mi. Pitt erre kétkedően nézett rá, de nem mondott ellent, hanem felemelkedett. - Kíváncsivá tettél. - felelte végül. - Rendben menjünk. De ha csak elfeledkeztél a macskád reggeli tej adagjáról, vagy valami hasonló eget rengető dolog, akkor nem is tudom, hogy mit csinálok veled… Vagyis tudnám, de… Ám Amanda már nem figyelt rá. Bruce döbbenettől elszörnyedt arca lebegett egyre előtte. A szeretett férfi tán élete legnagyobb konfliktusát éli át… Tehát segíteni kell rajta, habár még nem tudta miképp. Egyelőre az a lényeg, hogy ne tévessze szem elől. Toni ahogy letette a telefont a Bruceval való beszélgetés után, a brendys üvegért nyúlt, hogy töltsön magának egy pohárral. Ekkor tűnt fel neki, hogy az üvegből jóval több hiányzik, mint mikor utoljára felhajtott egy pohárral. Líz ivott volna? Nem! Ő egyedül sohasem iszik. S ahogy ez felmerült benne, már tudta, hogy minden bizonnyal Larkin volt az italozó. Letette gyorsan a kezébe fogott poharat, remélve, hogyha van rajta ujjlenyomat Larkintól, akkor nem maszatolta el. Persze ha belegondolt, szinte biztos volt benne, hogy az a szemét nem hagyott nyomot maga után, sokkal profibb annál, hogy ekkora hibát vétsen. Mindezek után először akart hozni a konyhából egy új poharat, de végül meggondolta magát. Teljesen józannak kell maradnia, mert nem csúszhat semmi hiba bosszújának véghezvitelében. Tiszta fejjel fog végezni azzal az átkozottal! Persze előtte még lesz egy nehéz beszélgetése Bruceval. Legszívesebben kihagyta volna az egészből a férfit, de több okból is nem tehette. Először is Bruce könnyen ki tudta deríteni, hogy Larkin hol tartózkodik. Persze ez még nem lett volna mérvadó szempont, hisz ő is a nyomára juthatna. Ám ha majd végez Larkinnal, Bruce tudni fogja, hogy ő tette. Így hát ki kell puhatolóznia, hogy miképp cselekedne majd. Nyomozást indítana e ő ellenne, vagy egyet ért a gyilkossággal, mint igazságos bosszúval, Líz halála kapcsán. Larkin nyugodtan, sietség nélkül vezette kocsiját. Végre jól alakulnak a dolgai. De ideje is hét elpocsékolt év után. Nagyjából félúton járhatott a haza felé vezető úton, s csak ekkor tűnt fel neki, hogy még mindig rajta van az állszakáll. Lekapta hát egy mozdulattal magáról, s már lendült volna keze, hogy kidobja az ablakon, de végül meggondolta magát, és a zsebébe süllyesztette. Hiszen még szüksége lesz rá, mikor Tonival végez… Persze hagyja néhány hétig szenvedni a barátnője elvesztése miatt, de aztán majd újra lecsap! Azonban az feltűnő lenne, ha Baldwin is kizuhanna az emeletről, ezért kitalál majd egy új gyilkossági módot, amit természetesen balesetnek álcáz. Kicsivel később Richard, az öccse jutott az eszébe. Az egyetlen ember, aki fontos neki ebben a mocskos világban. Richard mennyivel más, mint ő… Lényegében az ellentéte. Becsületes, nyílt szívű, s még hisz abban, hogy az emberek alapjában jók. Pedig mennyire téved! Mert csak a bűn lehet életképes a mai világban! Richard negyvenkét éves, és mire vitte? Igaz, egy aránylag ismert festő, de messze nem világhírű. Képeinek árából épp hogy átlagos életszínvonalat tud fenntartani. Feleségétől elvált két éve, ami nagyon megviselte, és magányosan tengeti életét… Vagyis most egy darabig ő fogja boldogítani. „Sőt talán hosszabb ideig is.” gondolta tovább magában. „Ha végeztem Baldwinnal, lehet, hogy végleg jó útra térek, hagy örüljön az öcskös. Persze ő már most is azt hiszi, hogy így van… És ebben a hitében meg is kell tartanom, mert még egyszer nem csalódhat bennem, mert… Hiába is tagadnám magam előtt, ő nagyon fontos nekem. S talán csak egy dolog van, amit elé helyezek pillanatnyilag. A BOSSZÚMAT!” Bruce túl sok gázt adott indításkor, így lefulladt a kocsija, mire dühödten a műszerfalra csapott. - Átkozott járgány! Pont most szórakozol velem?! - fakadt ki, de aztán másodszorra sikerült beindítania a kocsit, s pár másodperc múlva már besorolt a forgalomba, és egyenesen Toni lakása felé vette útját. Érzelmei továbbra is felfokozódva kavarogtak benne. Dühödt indulatok járták át Toni és Larkin ellenében, míg súlyos fájdalom Líz halála kapcsán… Ha vele marad a lány, akkor még mindig élhetne. Vagy akkor is, ha nem épp Toni lesz az új barátja. Így hát közvetetten Toni is felelős Líz haláláért! Mit tegyen majd vele, ha szemben állnak? Verje félholtra? A dühe ezt diktálja, de ez nem megoldás. Józannak kell maradnia, még ha nagyon nehéz is. Először Larkinra kell összpontosítania, mármint ha ő a tettes egyáltalán. Persze baleset is történhetett. ” De ha Larkin lelkén szárad Líz halála, akkor nagyon nehéz döntés elé fogok kerülni.” folytatta magában. „Hisz választanom kell, hogy nyomozást rendelek e el, vagy pedig bosszút állok. Ha olyan helyzet áll elő, mint hét évvel ezelőtt, hogy nem lehet arra a szemétre rábizonyítani semmit, akkor ebbe nem nyugodhatok bele. És csak az önbíráskodás marad! Ám ez homlokegyenest ellent mondana eddigi életvitelemnek, hisz mindig a törvény keretein belül cselekedtem. És most? Nagy esély van rá, hogy kényszerhelyzet elé kerülök. Mert nem hagyhatom, hogy Larkin élje világát, ha megölte Lízt. Ám ha bosszút állok, lehet, hogy majd összetűzésbe keveredek a lelkiismeretemmel… De végső esetben fel kell vállalnom ezt a lehetőséget, nincs más megoldás!” Richard egy mély sóhaj közepette letette az ecsetet, mert kénytelen volt bevallani magának, hogy most nem igazán tud összpontosítani a festésre. Pedig sürgős lenne ez a kép, mivel nem áll túl fényesen anyagilag, főképp hogy bátyja, is nála fog lakni. S habár ezáltal szűkösebben kell élnie, de mégis remélte, hogy testvére hosszabb időre a házában marad. Ellenkező esetben szinte biztos, hogy visszatérne a bűnözés útjára, és ő ebben mindenképp meg akarta akadályozni bátyját. Persze tudta, hogy mennyire nehéz most a nulláról újra kezdenie Larkinnak, hisz mindenét elkobozták a bűnügy kapcsán. Ő annyiban tud segíteni, hogy otthont, ételt ad neki, remélve, hogy hamarosan talál munkát. Nagyon szerette bátyját, annak minden rossz tulajdonsága ellenére. Nem is sejtette, hogy Larkinnak lelke mélyén mily kegyetlenség rejlik. A hét évvel ezelőtti gyilkossági váddal kapcsolatban is meg volt győződve, hogy csak rágalom. S hogy mért is volt ez így? Mert Richard alapjába véve egy naiv lélek volt. Ráadásul a mély testvéri szeretet is befolyásolta abban, hogy bátyjának higgyen, és ne tartsa képesnek a legszörnyűbb bűn elkövetésére, a gyilkosságra. - Szóval mi az a fontos dolog? - kérdezte Pitt, ahogy beültek a szolgálati autóba. - Épp most indul ki a parkolóból. - mutatott előre Amanda, és ő is indított. S Pitt meghökkenve láthatta, hogy Bruce kocsija az, amire felhívta a figyelmét Amanda. - Csak nem akarod követni? - kérdezte hitetlenkedve. - De igen. Megértem, hogy meglep a dolog, de emlékezz csak vissza, biztos neked is fel tűnt, hogy milyen feldúltan viharzott ki az irodájából Bruce. - - Na és? Ez szerinted elég ok rá, hogy kövessük a feljebbvalónkat? - - Persze hogy nem. De valami benső hang azt súgja, hogy ne hagyjuk most magára. És nagyon kérlek, ne akard megtiltani, hogy kövessem. - „Ez teljesen belezúgott Bruceba!” gondolta erre Pitt, de hangosan nem mondta ki. Hanem úgy döntött, hogy enged a lány kérésének, mert egyfelől az ő érdeklődését is felkeltette Bruce különös viselkedése. Másfelől azt gondolta, hogy jól jöhet majd a jövőben, ha Amanda hálával tartozik neki. - Rendben. - mondta hát végül. - De nagyon óvatos legyél, mert ha kiszúr, akkor annyi nekünk.  Nyugi vigyázok.