J.H.

Délután láttam,
Most hallgattam
Nem menekülhetek előle
Feldob és fenntart
Az irtózatos hatás közepette
Majd megköszöni
Tapsoljatok!
Még hangosabban!
Még most is halja,
Pedig nem látjuk:
Örök, múlatlan legenda

Gondolatok jönnek a múltból
A jelenen át a távoli jövőbe
Követik őket az akaratok,
Mint sivatagból a tengerbe
És mi is ott vagyunk közte
Semmiből a semmibe.

Értelmet ne keress!
Mert azt magadban találod
Nyomasztott a belső hang egy olyat.
Majd én átviszem...
A szónál sokkal fontosabb a gondolat.

Reménytelen generáció?
Világvége hangulat?
Egy híján 2000.év?
Káosz?
Pusztulás?
Harc és szenvedés
Pusztulás és haláli csönd
Mi van még?
Álom vagy valóság
Élet vagy halál.
Álomban az élet,
S valóságban a halál.

Szürrealistán- Csak 2 szó

Nem hagyom, csak menjek,
Eszembe jut vagy bánt
De magam sem tudom
Akár talány akár nem
Felhőket ülve-nézni az égen
Persze hangját megtalálta benne
Zúdít, szaladok mégis fekszem
És öt méter magas lábaim előtt
Menedéket talált.
Ahogy a dallam varázsolja
A csillag embert és mást is.
Visszajövök, s örökre velem vagytok,
Örökre velem én maradok.
Mert elképzeltem hogy nincs mennyország,
Hogy nincsen pokol és nincsen vallás,
Hogy vannak álmok benne magunk,
És nincsen miért meghalnunk.
(még találkozunk) .

In mem.: J. L.

Nekem csak esőt adjatok
Gondolatban…
Szóban…
Írásban, versben
Hangulatban, csókban.
Vagy a szívet látni eresztő
Apró kis mosolyban.
A többit állom:
Szivárványt hozok nektek az égről,
Akár keresztre is feszülök,
És a Napból szerzett fénnyel
Szerte-szét repülök.
Testem zöldre festem
Ruhád színére azonosan
Hogy a szerelmet
Érzelemmel és reménnyel tápláljam.
Feketét nem hozok -
Nem kell az senkinek sem-
Hogy ne hozzon ránk
Gyászt, sötétet s félelmet.
Helyette legyen a térbetöltő
Piros és Vörös ragyogása
Hogy eljöjjön…
Az érzelmek, energiák
Szenvedélyek s vágyak
Örök felszabadulása.

Már rég nem írtam,
De most sem fogok,
Nem hajt rá semmi sem.
Ha csak a gondolat vall:
A papír
-a szavak nélkül -
Némán, hideg marad,
Mert a költő mindig szenved,
Hisz írni nem tudna.
De bánatomat nem akarom én
Látni, papírba fojtva.
Bár a nő gyönyörű
Hozzá verset írni kell.
Csodálja a betű is,
Hogy egy férfi egy nőt,
Mennyire szerethet.