Elment a "budin"

Ki köll mennem!
Aha.......
A nő először a rozsdás kilincshez nyúlt, megrántva azt az ajtó nyikorogva nyílt, 
majd az asszony a keretbe támaszkodva kilépett az udvarra. 
Oda, ahol a WC szaglott, jelezve, hogy a nő otthona nem illik a számítógépek 
vezérelte álomotthonok közé. Valóban nem illett oda. Ha nem házról, 
hanem emberről lenne szó, akkor az alkesz csöves jelzést viselné, de mivel 
emberek otthonáról van szó, így a sok mindent kifejező tanya megnevezést kapja. 
Ment a budi fel. Nem volt egyedül. Gyomra alatt hordta harmadik gyerekét. 
Pontosan nem volt informálva arról, hogy hány hetes terhes, azt azonban tudja, 
hogy az újabb éhes száj akkor fogant meg, mikor Pista nyert egy kisebb összeget 
a haverjaitól a kártyán. Az ő Pistája. A melós. Élete nagy szerelme, kivel válása 
után találkozott a bíróságon. Ő akkor szabadult meg férjétől, Pista meg az egyhangú 
szexuális életet jelentő börtönből. Egymásra találtak. Egymásra voltak utalva. 
Ibolya nem bírta elviselni a magányt, Pistinek meg nem volt hol laknia, meg munkát 
se nagyon kapott.Kiegészítették egymást. Idővel beszélgetni is tudtak már egymással,
 így kapcsolatuk eggyel magasabb szintre lépett, hisz túljutottak a pusztán testi 
 érintkezésből álló együttléten. Az idő múlt, Pistának lett melója, s két jövevénnyel 
 is bővült családjuk. Ibolya igen nehezen viselte a gyereksírást, s mivel zavarta őt 
 az alvásban, így kénytelen volt esténként, lefekvés előtt egy kupicányi páleszt 
 ledönteni, bársonyos női tokáján. Ám Pisti fizetése soványodott, a kölkök nyúltak, 
 s Ibolya mája egyre csak nőtt.
Idilli életük, persze nem volt összezörrenés mentes, ám ezeket a problémákat Pista 
rövid úton elintézte. Kétszer, háromszor jól végigvágott feleségén. s minden a 
régi volt. Jól ismerte az ősi törvényt: Pénz olvasva, asszony verve jó! 
Szóval a terhes, háromcsaládos anya a WC felé baktatott. Most már lényegében örült 
a pénzt jelentő embernek, hiszen a három gyerek után járó szociálpolitikai 
támogatással változtatni tudnak majd. Bármin. A sötét udvaron botorkálva, 
fényes álmokat kergetve jutott el céljáig. Belépett, magára húzta 
az ajtót, leült, nekikezdett. Nem zavarta, már tudomást sem vett, arról, az alatta 
terpeszkedő tényről felszálló, szinte már cseppfolyós gőzről,amely más 
emberben bizony heves reakciót váltana ki. Ült. Fájt a hasa. Legalábbis erre 
tippelt, azt hitte hasmenése lesz, biztos a tej, meg a sör miatt. De nem a hasa 
indult el, hanem anyagi segélyének alapja, a kis kb. 28-30 hetes magzat. 
Elindult életképesen a nagyvilágba, de csak egy szűk, fekete lukba pottyant, 
ami televolt a mi számunkra visszataszító, ám általunk létrehozott tömör közegbe. 
Nem sírt fel.
Ezt most nem értette Ibolya. Valami, mintha... mintha könnyebb lenne fél kilónyival, 
de mi,  hát,  hogy , ekkorát mégse csinálhatott. Megnézi, de nem látja. Sötét van.
Mi tart mán eddig, te ?
Há nem szoktá eddig ott lenni, megyek megnézlek, de ha nekem megint valami.......
 s Pista elindult, de mivel ő a férfi, vitt magával gyertyát, 
hogy lásson is valamit, s az amit látott....
Felesége a mészárszéken, arcán értetlen kifejezéssel, torkában e szavakkal:
Elment valami.
Felállt, s alatta, még őhozzá kötve a legifjabb családtag, csupaszon a rakás közepén, 
belefulladva abba.
Nem tudták, mi van. szóval látták, de nem értették. Mit kell most csinálni? Pista már tudta. 
Pofákat vágva belenyúlt, kiszedte gyerekét belőle, majd becskájával elválasztotta a gyermeket 
ától. 
Felkapott egyet az udvaron szanaszét heverő nejlonzacskók közül, belecsúsztatta, 
a zacskó tetejét összefogta, megtekerte, mintha tíz darab zsemle lenne benne, 
levitte a pincébe, s odarakta a tüzelő mellé.
Ibolya ott maradt, ahol szült. Most már tudta, szült, s megölte a pénzét. Pista 
felállította, felöltöztette, és gyalog indultak el az öt kilométerre lévő kórházba.
Másnap az újságok erről írtak, a híradóban mutatták őket, de a legtöbb emberből 
csak annyi reakciót váltott ki, hogy megemlítették vacsora közben:
 Hallottad, mi történt azzal a szerencsétlen gyerekkel?
 Azzal, amelyik a budiba született és belefulladt?
 Igen azzal, hát nem szörnyű?
 De. Ideadnád a sót, légyszi? Köszi!