AMIKOR KIHUNYNAK A FÉNYEK                                 2. rész

.        De szerintem nem lenne különösebb következménye ha észrevenne. Hiszen az aggódás valakiért nem bűn.- - Persze! Sőt még kitüntetésre is fog javasolni minket. A feljebbvaló utáni kémkedés arany keresztjére. - - Nagyon vicces. De bocs, most valahogy nem vagyok vevő erre. - felelte Amanda némi éllel, de rögtön meg is bánta. Nem haragíthatja magára Pittet, mert a végén még leállítja a követést. - Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem jókedvemben humorizálok. - jegyezte meg Pitt. - Inkább kínomban. Mert a valóság szerintem az, hogy arany kereszt helyett inkább keresztre leszünk feszítve. - „Tiszta hülye vagyok, hogy belementem.” gondolta tovább magában. S aztán felmerült benne, hogy mért is teszi ezt. Megtenné e, ha Amandát nem találná nagyon vonzónak, s nem remélné, hogy egyszer lefekszik vele? Hát persze, hogy nem. De ugyanakkor valójában többre vágyott a szexnél, azonban ezt önmagának sem nagyon akarta beismerni. Igaz nem volt szerelmes a lányba, csak érezte a „szelét”. Ha Amanda komolyabban állna hozzá…Úgy mint Brucehoz. „Tehát most magam ellen dolgozok.” gondolta tovább fanyarul.” Hisz épp azon ügyködök, hogy Amanda az imádott férfin segíthessen, ha szükség lenne rá. De ha meg letiltanám a követést, biztos megutálna érte.” zárta le magában a témát, s aztán egyszeriben nem tudta megállni, hogy ne csipkelődjön egy kicsit. - Egyet mindenesetre el kell, hogy ismerj. - kezdte. - Hogy nem tévedtem az őrsön. Hisz bizonyíték rá a mostani kis akciónk. Mert ne mond azt, hogy csupán kollegális féltésből akarod követni Brucet. - Amanda gondolatai az előző rövid csendben elkalandoztak, miszerint egy roppant veszélyes helyzetbe keverednek, melynek a végén megmenti Bruce életét. De most Pitt szavai visszarántották a valóságba, és elmosolyodott magán. Tisztára olyan, mint egy szerelmes bakfis! - Mit akarsz hallani? - pillantott aztán a mellette ülőre. -Hát jó, legyen! Vonzódom egy ideje Brucehoz, de ő nem igazán vesz erről tudomást. - - És a mostani akciónktól várod, hogy megváltozzék a helyzet. Kimented mondjuk a maffia karmai közül, s ettől egyszeriben megolvad irántad Mr. Jég?.. - - Tudom hülyeség, de megfordult a fejemben ilyesmi is. - felelte Amanda most már minden mindegy alapon. - Te tényleg nagyon bele vagy zúgva. - mondta erre Pitt, és nem tudta titkolni a csalódást a hangjában. S ezt Amanda is kiérezte, és ez a őszinte megnyilvánulás kicsit elérzékenyítette. - Azért téged is kedvellek, ha ritkán is mutatom ki. - mondta tőle szokatlan lágysággal. - Na igen. Általában kiválóan titkolod. De most már megnyugtat az a tudat, hogy legalább nem utálsz. - - Na azért ne bízd el magad. - váltott Amanda évődőre. - Néha nagyon az agyamra tudsz menni. - - Ez kölcsönös. - felelte Pitt, s aztán más irányban folytatta a beszélgetést. - Bruce igazán megérkezhetne már. Mert mi van, ha az úti célja túl van a körzetünkön, és kint kapunk egy hívást… Nem a fogunk időben odaérni a helyszínre! - Amanda hirtelenjében nem tudta, hogy mit válaszoljon erre, hisz igaza volt Pittnek. Ám végül nem kellett felelnie, mert Bruce ekkor lassítani kezdett, majd megállt. - Szerencséd van. - jegyezte meg erre Pitt. - De most hogyan tovább? Gyalog akarod követni? - kérdezte. - Igen. És remélem, nem ellenzed… - felelte Amanda, és máris nyúlt a kilincsért. - Várj. - állította meg Pitt. - A házban, mely előtt megállt Bruce, az egykori társa lakik... - - Tehát minden bizonnyal hozzá jött, mert már megy is be az épületbe… - tette hozzá Amanda. - Így hát nem kell követned, sőt meg is nyugodhatsz. Az általad imádott férfi nincs veszélyben, csak valamiért beszélni akar a volt társával. Ennyi. Mi pedig… - - Tévedsz! - vetette közbe Amanda. - Mert reggel hallottam, hogy kiszabadult az a hapsi, kit Bruce társa juttatott börtönbe hét éve. És szinte biztos, hogy emiatt találkoznak. - - Na és? Ettől még Bruce nincs veszélyben. - - Ezt nem tudhatjuk biztosan. Gondolom nem csak egy baráti csevelyre jöttek össze. Valami roppant komoly dolog történhetett, hisz te is láthattad, hogy rohant el az őrsről. - - Ez igaz.- felelte elgondolkodva Pitt. - Még sosem láttam ennyire kikelve magából, ezért is egyeztem bele ebbe az egészbe. Talán az a frissen szabadult alak csinálhatott valamit. Habár jobban belegondolva, ha bűneset történt volna, Bruce nem magánemberként jön ide. - - Ha csak nem készteti valami számunkra ismeretlen ok erre. - folytatta Amanda a gondolatmenetet, és jelentőségteljesen összenéztek. - S az ember felindult idegállapotban elkövet néha olyan dolgot, amit különben nem tenne. - tette aztán hozzá, s hirtelen rossz előérzete támadt. - Pontosabban mire gondolsz? - kérdezte erre Pitt. - Konkrétan semmire. De mindenesetre most már szeretnék végére járni ennek az egésznek. - - Rendben. - bólintott Pitt. - Várakozzunk itt, amíg nem kapunk hívást. Persze lehet, hogy az egész teljesen magánügy jellegű dolog. - - Bárcsak igazad lenne. - jegyezte meg Amanda komoran, de mindketten érezték, hogy erre kevés az esély. Bruce ahogy kiszállt kocsijából és végigpillantott a bérházon, ahol Toni lakott, egyszeriben megrohanták az emlékek. Jó három évvel ezelőtt sokszor járt ide… Sőt volt, hogy Toninál aludt, ha néha kirúgtak a hámból, ugyanis szemben volt a kedvenc bárjuk. Kár, hogy külön váltak útjaik, pedig Toni sokra vihette volna zsaruként. Mire mindez végigfutott rajta, már beért az épület liftjébe, s ahogy megnyomta a negyedik emeleti gombot, egyszeriben Líz merült fel benne. A lány, akivel még egy hónapja együtt élt, most halott! Ha nem találkozik Tonival, még mindig élhetne. Milyen kegyetlen a sors… Egy ártatlan, szeretni való embernek kellett meghalnia Larkin aljas bosszúja miatt… Na persze, ha tényleg ő lökte le Lízt. Időközben felért a negyedikre, s aztán már csak pár lépés, és megérkezett a keresett ajtóhoz… Mely csaknem azonnal kinyílt, miután megnyomta a csengőt. - Nagyon sajnálom, hogy így kell találkoznunk. - kezdte Toni. - Sajnálod… De ez már nem támasztja fel Lízt! - felelte rezignáltan Bruce, és belépett. - Tudom, hogy részben engem okolsz a történtekért. - folytatta Toni.- És igazad is van. Ha csak sejtettem volna, hogy ez lesz, sohasem ismerkedek meg Lízzel. - Siránkozással már nem tehetsz semmit sem jóvá. Gondolom sejted, hogy mit csinálnék legszívesebben veled… De erről majd később. Most mondj el mindent a történtekkel kapcsolatban. - Rendben, de menjünk be a szobába, és ott folytassuk. Bruce bólintott, s egy fél perc múlva már egymással szemben ültek. - Először is azt kell eldöntenünk, hogy miképp tovább. - kezdte Toni. - Két rendőr már volt itt, és balesetként könyvelték el a történteket. Remélem te sem akarsz hívatalos nyomozást. Mert én azt szeretném, ha mi ketten tennénk pontot ennek az ügynek a végére. - Én pedig csak a végső esetben szeretném ezt. Zsaru vagyok, és kötnek a szabályok. - Persze, értem. De ugyanakkor biztosra vehető, hogy Larkinra nem tudunk semmit sem rábizonyítani. - Ám abban sem lehetünk biztosak, hogy ő volt a tettes. - Én száz százalékig biztos vagyok benne! - vetett ellent Toni. - Líz nem zuhanhatott le csak úgy magától. Ruhátlanul még csak ki sem ment volna a balkonra. És itt van a brendy… Líz csak velem ivott néha egy keveset, egyedül sohasem. De az üvegből jó két deci hiányzik. És ezt csak Larkin ihatta meg. - Vagy pedig kényszerítette Lízt, hogy megigya. - tette hozzá Bruce, majd részben más irányban folytatta. - Megszereztem a címét, így hát nem áll semmi útjában annak, hogy meglátogassuk. - - Ezek szerint benne vagy abban, hogy mi rendezzük le ezt a rohadékot? - Egyelőre. Véglegesen majd Larkinnál döntök. De esetleg nem lehetett más az elkövető? Biztos van jó pár haragosod. - Na igen, de olyan kis piti ügyeim vannak, hogy egy szóba jöhető bosszú maximum a kocsim kerekének kiszúrására irányulna. Hidd csak el, hogy Larkin tette ezt a szörnyűséget. Persze ő mindent tagadni fog. És sajnos nem lesz ellene bizonyíték. - Régóta vagyok már zsaru, és közben jó emberismerővé váltam. Rá fogok jönni, ha ő tette. - És ha megbizonyosodtál a bűnösségéről, aztán hogyan tovább?! - kérdezte Toni jelentőségteljesen, miközben pillantásuk élesen keresztezte egymást. És Bruce egyszeriben nem tudta, hogy mit válaszoljon. Bosszút állni… Megölni egy embert… Ez merőben ellenkezik egész eddigi életszemléletével. Ám azt sem hagyhatja, hogy Larkin megússza, már minden bizonnyal a második gyilkosságát…És most Líz az áldozat… Két roppant súlyos tényező a döntés serpenyőiben. És rá kellett döbbennie, hogy képtelen dönteni, pedig nagyon ritkán fordult vele ilyesmi elő. - Nem tudom még előre, hogy mit fogok csinálni. - mondta végül őszintén. - A pillanatnyi helyzettől teszem függővé a döntésem. - Ez nem a legjobb hozzáállás. - jegyezte meg erre Toni. - Tudom, de…ez van! És akár indulhatunk is, mert minél hamarabb annak a mocsoknak a szemei közé akarok nézni! - Menjünk, de előbb adok valamit. - állt fel Toni, majd a szekrényből egy pisztolyt vett elő. - Alakulhatnak úgy a dolgok, hogy fegyvert kell használnunk, de akkor a te szolgálatid egyenlő lenne a lebukással. Ám ez beazonosíthatatlan. Bruce egy pillanatig habozott, aztán elfogadta a pisztolyt. - Előrelátó vagy, mint régen. - mondta, és keményen megmarkolta a fegyvert. - Persze, remélem nem kerül rá sor, hogy használni kelljen. - tette hozzá, de érzései épp ellenkezőjét sugallták ennek. Azzal, hogy a pisztolyt elfogadta, elindult egy úton, melyen lehet már nem fog tudni megállni. Melynek első állomása tán egy gyilkosság lesz?!! Ám aztán hogy nézzen tükörbe.. És…DE NEM! Nem akart erre gondolni tovább. Egyelőre az-az első lépés, hogy kiderítse Larkin bűnös e vagy sem. S majd csak aztán hozza meg élete legnehezebb döntését. Richard meglepve pillantott belépő bátyjára, hisz nem gondolta volna, hogy ilyen hamar visszatér a masszázsszalonban tett látogatásából…S ezt szóvá is tette. - Ami azt illeti, nem időztél túl sokat a lányoknál. - - Nem vagyok már tinédzser. - felelte erre Larkin elvigyorodva. „Ráadásul fontosabb dolgom volt a szexnél.” tette hozzá magában. - És gondolkoztál már a jövődről? - tette fel a számára fontos kérdést Richard. - Hogy mihez akarsz kezdeni? - - Igen. - lépett a telefonhoz bátyja. - Felhívom a régi haverokat és csinálunk egy jó balhét. Láttam a közelben egy helyre kis ékszerboltot… - Richard erre elképedve nézett testvérére, de aztán észrevette, hogy hamiskásan csillan annak szeme, mely tudta jól mit jelent. - Talán beszállok én is. - vette a lapot. - Mostanában úgysem keresek túl jól a képekkel. - - Hát nem is tudom… A kezdőkkel mindig csak gond van. Te maradj inkább az ecseteidnél. - - Oké, lebeszéltél. De visszatérve a valósághoz, örülök, hogy jó hangulatban vagy. - - Na igen…Persze ki ne lenne feldobódva attól, ha hét év után újra szabad. - felelte Larkin, de nem mondott igazat. Pillanatnyi jó hangulatának okát, öccse sosem tudhatja meg! - Jön kifele. - szólalt meg Pitt a ház felé pillantva. - És vele van Toni is. - - Nagyon jó képű hapsi. - mondta erre Amanda végigmustrálva a Bruce mellett lépdelőt, majd más hangnemben folytatta. - Nézd, nagyon komornak tűnnek… - - Az biztos, hogy nem mulatni mennek. - jegyezte meg Pitt. - Ahogy innen megtudom állapítani, mintha nagyon ellennének szánva valamire. - - De vajon mire? - - Hamarosan kiderül - felelte Amanda komoran. Nem tudhatták még mibe, de egyre inkább érezték, hogy valami sötét dologba keveredtek. Bruce kapkodó, szinte ügyetlen manőverrel sorolt be a forgalomba, és kevésen múlt, hogy nem karambolozott. - A rohadt életbe! Miért nem figyel jobban az a ferraris barom! - tört ki dühödten, habár tisztában volt vele, hogy ő a hibás. El kellett ismernie magában, hogy enyhén szólva ideges. Ami persze nem is csoda, hisz roppant nehéz percek várnak rá. Vajon képes lesz e józanul cselekedni Larkinnal szemben, főleg akkor, ha megbizonyosodik afelől, hogy az ő lelkén szárad Líz halála. Toni egy kis ideig hallgatott elindulás után, de aztán megtörte a csendet. - Hogyan képzeled a Larkinnal való találkozást? - kezdte. - Egyáltalán miképp akarod belőle kiszedni az igazságot? - Majd megtudod, ha ott leszünk. - felelte elutasítóan Bruce, de valójában maga sem tudta a pontos választ. Majd rögtönöz és megérzései szerint cselekszik… - De valami fontosat meg kell még beszélnünk. - folytatta aztán. - Én fogom irányítani az egészet, szóval eszedbe ne jusson elhamarkodottan cselekedni. A legjobb lenne, ha be sem jönnél velem. - - Ezt nem gondolhatod komolyan! De nyugi. Te vagy a főnök…Mint régen… Persze ez az akciónk csak részben hasonlíthat a múlt béliekhez, hisz lényegében mindketten magán emberként fogunk cselekedni. - - A múlt… - kezdte Bruce elgondolkodva. - Ha három éve nem hagyod ott önfejűen a rendőrséget, minden másképp alakult volna…Líz élhetne még…- Toni nem válaszolt. De elismerte magában, hogy részben igaza van Brucenak, de hát nem tudhatta, hogy ez lesz a vége. Persze most legjobban az foglalkoztatta, hogy volt társa nem mondott nemet arra, hogy tán törvényen kívül fognak cselekedni. Tehát megvan benne a késztetés „ez” irányba… És ha minden jól alakul, nem fog semmi akadályba ütközni az, hogy Líz gyilkosa elnyerje méltó büntetését! Larkin szétnézett a hűtőszekrényben, s aztán csalódott arccal fordult öccséhez. - Hol a sör? - kérdezte. - Tegnap megittad mindet. - felelte Richard. - Én pedig tudod, hogy nem iszok, így elfeledkeztem utánpótlásról. - - Semmi baj. Elugrom és veszek egy kartonnal. - - Várj. - állt fel Richard. - Megyek inkább én, mert úgyis kell vennem még egy-két dolgot, és nem árt némi testmozgás sem. - - Rendben. - felelte egyszerűen Larkin. És Richárd máris indult, de aztán az ajtóból vissza fordult. - Jut eszembe végül is nem válaszoltál az előző kérdésemre. Eldöntötted már, hogy mihez kezdesz a jövőben? - - A hét évvel ezelőtti életemet semmiképp sem folytatom.- mondta erre határozottan Larkin, mert tisztában volt vele, hogy ez a legfontosabb öccsének. - Egy darabig itt maradok veled, persze csak ha nincs ellenedre. - - A bátyám vagy, megosztom veled amim van. - felelte erre úgy Richard, mintha ez teljesen magától érthetődő lenne. - Persze azért remélem nem akarsz csak úgy élni a semmibe… Mert akkor visszafogsz sodródni a múltbéli barátaidhoz. - - Tisztázzunk valamit. Akikre gondolsz, nem a barátaim. Csak együtt „dolgoztunk”. Az egyetlen igazi barátom te vagy, a testvérem, s ezt nem fogom eljátszani. És persze már nem vagyok fiatal. Így eszem ágába sincs megkockáztatni azt, hogy visszakerüljek a sittre. - Richard örömmel és megnyugvással hallotta ezeket a szavakat, mert őszintének érezte őket. Ami igaz is volt, csak épp egy „apróságról” nem tudhatott, mely azonban tönkretehet mindent! - Majd keresek valami melót. - folytatta Larkin. - Persze még nem holnap. - tette hozzá hamiskásan hunyorítva. - Belekezdhetnél valami vállalkozásba. - javasolta lelkesen Richard. - Egy kis tőkét tudnák adni hozzá. - - Ez nem is hangzik rosszul, mert mint tudod rólam, szeretek a magam ura lenni. És ha majd visszajöttél, megbeszéljük. - zárta le a témát Larkin. Mikor aztán Richard elhagyta a lakást, az ablakhoz sétált, s elgondolkodva onnan figyelte tovább öccsét, míg az ki nem hajtott az udvarról kocsijával. … Richard mennyire jó és naiv… Teljesen összetörne, ha megtudná az igazságot…És egyszeriben megérintette annak érzete, hogy hibás lépés volt, amibe belekezdett. De most már késő bánat, nincs visszaút. Végeznie kell a magánzsaruval is!.. Ám mi lesz, ha elkövet valami hibát, és…A FENÉBE! Mégis csak hagynia kéne az egészet. S néhány pillanatig hajlott is erre, de aztán megkeményítette magát. Be kell, hogy teljesítse bosszúját! Nem visszakozhat, az nem vallana rá. Eddigi életében mindig „lerótta adósságát”, pont most változna meg?! NEM! Még öccse kedvéért sem. Hátra van még egy felvonás a bűn színdarabjában, s aztán végleg legördül a függöny. Nem sejthette még, hogy mekkorát téved, mert azzal, hogy megölt egy ártatlan lányt, egy szörnyű-megállíthatatlan folyamatot indított el az élet színpadán. - Maradj le egy kicsit jobban Brucéktól. - aggodalmaskodott Amanda. - Nyugi nem most csinálok először ilyet. - jött erre a magabiztos válasz Pittől. - Na igen, de vedd figyelembe, hogy kiket követünk. - -Te meg azt, hogy minden bizonnyal meg sem fordul a fejükben, hogy valaki a nyomukban van. Persze lehet, hogy az egész a mi részünkről egy nagy lebőgés lesz, mert mi van ha csajozni mennek? - - Ezt nem gondolhatod komolyan. Ha pedig humornak szántad, megint csak a „legjobbkor” időzítetted. - jegyezte meg Amanda kedvetlenül. - Én már csak ilyen vagyok. De ismerd el, hogy teljesen összetörne téged, ha véletlen igazam lenne. - - Ezt a témát már megbeszéltük. De tudod mit? Pillanatnyilag örülnék, ha nőznének, mert az azt jelentené, hogy nem keveredtek semmi sötét ügybe. - - Na igen. - komorodott el Pitt. - Ha őszinte akarok lenni, akkor jó esély van rá, hogy valami nagyon rejtélyes ügybe csöppentünk.- - Talán túl rejtélyesbe… - tette hozzá Amanda, és egyszeriben azt érezte, hogy elbizonytalanodik ezzel az egésszel kapcsolatban. - Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha abbahagynánk ezt a nyomozósdit. - adott aztán hangot kételyének. - Pont most? A cél közelében? Most kezd engem is igazán érdekelni. Már mindenképp tudni akarom az igazságot! - - Ez tisztára úgy hangzott, mintha szerinted egy bűnügy nyomára bukkantunk volna. - - Nem tagadom felmerült bennem ez a gyanú. Ám te meg szerintem épp emiatt akarod abbahagyni. Hisz ha valami sötét ügybe keveredett Bruce, akkor rossz esetben alakulhatnak úgy a dolgok, hogy ellene kell tanúskodnunk. - És Amandának el kellett ismernie magában, hogy igaza van társának. Ám hangosan nem mondta ki ezt, inkább visszakozott. - Azt hiszem, túl filozofáljuk ezt az egészet. Előbb tudjuk meg, hogy mi az úti céljuk, s aztán majd döntünk a továbbiakról. - - Rendben. Legyen ahogy szőkeséged akarja! - felelte Pitt lazán, de aztán egyszeriben csend és komor hangulat telepedett rájuk… …Mintha csak megérezték volna a jövőt. - Messze vagyunk még? - kérdezte Toni. - Már nem. Kicsivel túl megyünk a körzethatáron, és már oda is értünk. - - Szóval nem a te körzetedben van. Mondhattad volna! - - Minek? Nincs jelentősége, hisz nem rendőri mivoltomban látogatom meg azt a szemetet. - - Ez igaz. - bólintott Toni. - gondolom szállodában lakik.- - Sajnos nem. Hanem a testvérénél, ami kicsit megnehezíti a dolgunkat. - - Kicsit?! Hisz ha otthon lesz az öccse, akkor lőttek a tervünknek. - - Csak a te tervednek. - felelte élesen Bruce. - Mely gondolom abból áll, hogy bemész, és fejbe lövöd. - - De csak miután megbizonyosodtam arról, hogy ő volt…LÍZ GYILKOSA! Vagy te nem ezt akarod?- - Ez nem ilyen egyszerű. Ha jól tudom nem öltél még embert... - - Még nem. De Larkin egy mocskos állat, s nem érdemli meg, hogy éljen! - - Elgondolni és megtenni valamit, messze nem ugyanaz. - - Lehet… - bizonytalanodott el egy kicsit Toni. - De nem értem mért próbálsz eltéríteni a szándékomtól. Eddig azt hittem, hajlasz rá, hogy fizessünk meg Líz haláláért. - - Ez így is van. De ha az öccse otthon van, akkor nincs rá mód. S talán így lenne a legjobb… Mert van úgy, hogy az ember felindult idegállapotban elkövet valamit, s aztán egész életében bánja. - - Mégis mire akarsz kilyukadni? - kérdezte Toni, kit idegesíteni kezdett a másik akadékoskodása. - Hogy majd szépen elbeszélgetünk vele az öccse jelenlétében? - - Ha nem lesz egyedül, elvisszük kocsikázni és kiszedjük belőle az igazságot. Ne félj, ha bűnös, felelni fog a tettéért! - - Mármint a bíróság előtt. - jegyezte meg erre Toni fanyarul. - De neked kéne tudnod a legjobban, hogy a végén még mi kapunk büntetést, ha kikényszerítünk belőle bármit is… Amit persze majd visszavon a bíróság előtt. - - A fenébe, igazad van. Nem is értem, mért nem gondoltam erre. - mondta Bruce, s egyszeriben sötét-rossz előérzet árasztotta el… Minden egy irányba tereli őket…A GYILKOSSÁG FELÉ! Richard rövid gondolkodás után úgy döntött, hogy nem az utca végén lévő kis bolthoz hajt, hanem a kicsit távolabbi szupermarkethez. Ott biztos, hogy megkap mindent, amit venni akar. Úgy húsz perc alatt így is megjárja oda-vissza. Aztán részletesen megbeszéli bátyjával, hogy majd az milyen melót keressen magának. Ha Larkin valamilyen vállalkozás mellett dönt, akkor pár ezret tud neki adni induláshoz.. „És majd végre igazi testvérekként élhetünk.” folytatta magában remény teljesen. - A körzethatárnál vagyunk. - jegyezte meg Pitt. - Rád bízom a döntést a továbbiakról. - mondta erre Amanda, mert az utóbbi percekben egyre inkább elbizonytalanodott. - Nagyon kedves vagy…Ha én döntök, enyém a felelősség is…Persze mindenképp az enyém, hisz az elöljáród vagyok. Így hát…irány tovább! Ha már belerángattál ebbe az ügybe, félúton nem állunk meg. - Bruce lekanyarodott a főútról. - Mindjárt ott vagyunk. - mondta komoran. - Aztán majd a sors fog dönteni, hogy egyedül lesz Larkin, vagy nem. - - Régen nem bíztad a sorsra a döntést. - felelte Toni némi éllel a hangjában. - És talán most sem kéne. Kikeressük a telefonkönyvből a számukat, s aztán megtudhatjuk, hogy ki van otthon. - - Értem mit akarsz. Kivárni míg egyedül lesz Larkin. Neked nem gond, de én majd hogy számolok el az őrsön az időmmel?… - - Oké! Megcsinálom egyedül! - felelte Toni elszántan. - Elvégre részben én tehetek a történtekről, míg te egyáltalán nem. És nem volt fair, hogy belekevertelek. - - Már késő. Benne vagyok, és végig csinálom. De még egyszer elmondom, hogy én vagyok a főnök. S majd bent ezt még véletlenül se feledd el. - Persze Bruce tisztában volt vele, hogy nem helyes lépés a sorsra bízni a dolgok alakulását…De egyáltalán létezik e helyes lépés ebben az ügyben? Minden bizonnyal nem. Így bármit is tesz, később tán megfogja bánni. Ekkor megérkeztek ahhoz az utcához, ahol Larkin öccse lakott, s mivel az utca végén volt egy park, így annak a szélén álltak meg. - Kertes házak… - jegyezte meg Toni előre pillantva. - Ez jó, mert így nem futhatunk össze más lakókkal, mint egy emeletes házban - - Legfeljebb valamelyik szomszéd emlékezhet majd ránk. Habár kihalt a környék, ilyenkor az emberek még dolgoznak… De azért tegyünk fel a napszemüveget. - mondta Bruce, s aztán indultak… Igazságot tenni! Bármi áron, ha úgy alakul!! Pitt úgy állt meg a kocsival, hogy végig beláthassák az utcát abban az irányba, amerre Bruceék indultak. - És most? - kérdezte Amanda. - Remélem nem az a terved, hogy itt fogunk várakozni. - - Dehogy. Innen láthatjuk, hogy melyik házba mennek be. S amint ez megtörtént, én utánuk megyek, te pedig maradsz a rádiónál. - - Ez rossz felállás!- mondta erre határozottan Amanda. - Az én ötletem volt ez az egész, tehát én megyek utánuk. - A két megfigyelt ekkor megállt egy kapunál, ami nem volt bezárva, mert Bruce rögtön benyitott. S Pitt csak ekkor válaszolt Amanda szavaira. - Én vagyok az elöljáró, enyém a döntés. Mely szerint te maradsz a kocsiban, és én követem őket. - és máris nyitotta az autó ajtaját. Ám erre Amanda is ugyanezt cselekedte. - Sajnálom, de meg kell, hogy tagadjam a parancsot, mert ketten megyünk. - mondta. Pitt erre visszafordult a lány felé. - Várj! Gondolkodj logikusan. Egyikőnknek a rádiónál kell maradnia. Míg a háznál akár életveszélyessé is válhat a helyzet… És te kezdő vagy e téren. Ráadásul, ha valami bajod esne, enyém a felelősség. - „Életveszélyessé!” ismétlődött Amandában a riasztó szó. „Bruce akár meg is halhat!” és józan gondolkodását egyszeriben elsöpörte a férfi féltése. - Tudok magamra vigyázni. - vetette oda Pittnek, s közben már szállt kifele a kocsiból. - Azonnal ülj vissza! - törtek elő Pittből zavart haraggal a szavak, s ő is elhagyta az autót, de ekkorra már Amanda több lépésnyi előnyre tett szert… Utána veti hát magát és… De ekkor nem messze meglátott egy járókelőt. Csak feltűnést keltene, ha visszaráncigálná Amandát a kocsihoz, és a lány ebben a helyzetben úgysem hallgatna rá. Így hát két lépés után megállt és dühödten a levegőbe csapott. Amanda ekkor visszapillantott, és békítőleg megszólalt. - Nyugi, nem lesz semmi baj. És rádión tartjuk a kapcsolatot.- Pitt nem válaszolt semmit. Továbbra is dühös volt, de most már inkább magára. Ha nem Amandáról lenne szó, másképp állna az egészhez. De vele elfogult lenne? Vagy több is ez annál? Ám válaszokat most nem keresett kérdéseire, mert egyszeriben felmerült benne, mi lesz, ha valami baja esik a lánynak… A karrierjének akkor vége, és egész életében gyötörheti az önvád…De persze ez csak önző önmagával törődés. S a legfontosabb most Amanda. Nem hagyhatja magára! És nem érdekelte már, hogy bármikor hívhatják őket a központból, mert a történtek hatására felerősödtek benne a lány iránt táplált érzései. És sietve utána indult. Richard a vásárolt árút fizette kifele, mikor egy sokatmondó pillantást váltott a pénztárosnővel. Ki úgy harmincöt év körüli volt, korban pont hozzá illett, s ráadásul szőke és karcsú, mely típus épp az ő zsánere. Persze végül a „pillantásváltás” mindkettőjük részéről szavak nélküli üzenet maradt, de ennyi elég volt ahhoz, hogy megmozgassa Richard „beporosodott” férfiúi mivoltát. Kifele menet az áruházból, döbbent rá, hogy már két éve nélkülözi a másik nemet az életéből. De tán ideje lenne változtatni ezen. Válásának fájdalmai már elhalványodtak benne, így hát megpróbálkozhatna egy új kapcsolattal. „Persze nem mindenáron!” visszakozott is egyben, mert felderengtek benne a múlt csalódásai. „Időm van bőven.” gondolta tovább. „A legfontosabb most az, hogy Larkin jövőjét elrendezzem… S majd aztán keresek valakit, akivel megoszthatom az életem.” Beült a kocsijába és az órájára pillantott. Öt perc múlva otthon van… És egyszeriben kedve támadt ahhoz, hogy majd ő is megigyon egy sört, habár ilyen ritkán fordult vele elő. De hát most kétszeresen is van ünnepelni valója, hisz bátyja jó útra tért, melyet már oly rég óta szeretett volna. Más oldalról pedig úgy érezte, hogy lehullt lelkéről magányának bilincse, és újra nyitottá kezd válni a világ felé. Larkin bekapcsolta a tv-t, és váltogatni kezdte a csatornákat, de egyik adó sem tudta igazából lekötni. Hiába nem akarta, de egyre csak tudatába tolakodott a járda betonján holtan fekvő lány…A lány ki a legszebb éveiben járt és sohasem ártott neki. De vége! „Hála neki”, szörnyet halt! És megint csak megérintette annak gondolata, hogy nem kellett volna végezni vele… Csak a zsaruval. Akkor már túl lehetne az egészen. Egyszeriben úgy érezte, hogy nem bírja ki addig, míg Richard hazaér. Innia kell valamit! Felállt és a bárszekrényhez indult…Ekkor megszólalt a csengő. „Nem mondta Richard, hogy vár valakit.” morfondírozott magában, miközben a bejárati ajtóhoz ment, s aztán kipillantott a kukucskálón....S döbbenten ismerhette fel Tonit! Erre aztán nem számított! Az első pillanatban átvillant rajta a menekülés gondolata, de végül mégsem cselekedett így. „Nem lehet semmi bizonyítéka.” ötlődött fel benne, miközben megérintette zsebében lapuló pisztolyát, ami további biztonságérzettel töltötte el. S mindezek után kinyitotta az ajtót. - Kit keresnek? - kérdezte közömbösen, mert esze ágában sem volt kimutatnia, hogy felismerte Tonit. - Éppen magát! - felelte Bruce. - Volna egy kis beszélni valónk. - - Azt sem tudom kik önök… - - Na ne játssza itt a hülyét! - tört ki hirtelen Toni. - Pontosan tudja, hogy ki vagyok, hisz egy órája nálam járt! - - Fogalmam sincs hogy… - - Na elég ebből! - vetette közbe Bruce. - Menjünk be, s majd ott megbeszélünk mindent. - - És ha én nem akarok beszélni magukkal? - ellenkezett tovább Larkin, de erre már nem kapott választ. Toni egy jókorát taszított rajta, s aztán máris bent voltak mindhárman a házban. - Hé mit képzelnek! - emelte meg a hangját Larkin. - Ez magánlaksértés! Azonnal hívom a rendőrséget! - - Rendőrnyomozó vagyok. - vette erre Bruce elő az igazolványát. Larkin a névre pillantott, és hirtelen beugrott neki, hogy ki is ez… A magán zsaru társa volt hét évvel ezelőtt. -És mit akar? - kérdezte tőle. - Hivatalos minőségben van itt? - - Az öccse itthon van? - vetette közbe Toni. - Nincs… De bármikor megjöhet. - tette hozzá, mert egyszeriben rossz előérzete támadt. Mi a fenét akarnak ezek így ketten tőle…Csak nem… - Menjünk be a szobába. - mondta ekkor Bruce könnyed nyugalommal, pedig belsejében ugyancsak ideges volt… Nincs itt Larkin öccse, tehát akár le is számolhatnak vele! - Addig sehova sem megyek, míg nem felelt a kérdésemre. - erősködött tovább Larkin. - Hivatalos minőségben van itt? - Toni ekkor megint csak kezdte elveszíteni türelmét, de aztán Bruce mozdulata láttán lehiggadt. Ugyanis társa előrántotta pisztolyát és egyenesen a szemben álló fejének szegezte. - Ez megfelel válasznak? - kérdezte keményen. - Tökéletesen. - felelte Larkin, próbálva nyugalmát megőrizni, és behátrált a szobába… Ezek a végén még kinyírják! Tiszta hülye volt, hogy beengedte őket! - Motozd meg Toni. - csendült újra Bruce hangja, és Larkin riadalma tovább nőtt, ahogy megszabadították fegyverétől. Most már teljesen ki van szolgáltatva nekik, s csak abban bízhat, hogy Richard gyorsan hazaér. Richard élesen fékezett, mert a közlekedési lámpa épp előtte váltott pirosra. Elnyomott magában egy káromkodást, de aztán elmosolyodott magában. Hisz ideje, mint a tenger. Mit se számít, ha kicsivel később ér haza. Pitt a kapunál érte utól Amandát. - Nincs kedvem tartani a hátam, ha valami bajod esne. - mondta a lány kérdő nézésére, s aztán előre pillantva folytatta. - Menjünk be gyorsan, remélhetőleg nem vesznek észre. - És fél perc múlva máris a ház hátsó ablakánál voltak, mely félig nyitva volt, s így minden szót hallhattak, ami a szobában elhangzott. Toni szakértő mozdulatokkal megvizsgálta az elvett pisztolyt. - Mostanában nem használták.. - mondta aztán. - Persze nem is volt rá szüksége. Mert Lízt lelökte az emeletről ez a szemét állat! - öntötte el hirtelen az indulat, és előre szegezte az elvett pisztolyt. Tudatában megjelenz Líz… Élettelenül, a betonon. ÉS AKI MEGÖLTE ITT ÁLL ELŐTTE! - A saját fegyvereddel foglak kinyírni te mocsok! - folytatta áttérve tegezésre, merő gyűlölettel a hangjában. - Neee… - nyögte Larkin kétségbeesetten. - Fogalmam sincs, mivel vádolnak. - Nyugi fiú. - mondta ekkor Bruce társának. - Még azt sem tudjuk biztosan, hogy ő volt e. - És tőle nem is fogjuk. Hisz tagad mindent! Öljük meg, és kész, mert a végén még megjelenik az öccse. Larkin gyorsan átlátta a helyzetet. A zsaru bizonytalan az ő bűnösségét illetően, s ezt ki kell használnia. - Esküszöm, hogy semmi közöm ahhoz, amivel vádolnak! - intézte szavait Brucenek. - Maga rendőr, nem hagyhatja, hogy lelőjön. Bruce e szavaktól elbizonytalanodott, s érezte, hogy az történik, amitől tartott… Döntésképtelen. Sőt ha bizonyosságra is lelne, tán akkor sem lenne képes hagyni Tonit, hogy végezzen Larkinnal. - Toni felismerte magát a bámészkodók közt, szóval kár tovább színészkednie. - blöffölt végül, remélve, hogy ezzel kiugrassza a nyulat a bokorból. - De hát ez képtelenség! - adta tovább az ártatlant Larkin. - Itthon voltam egész délelőtt az öcsémmel. - folytatta annak ellenére, hogy tudta, ha Richard haza ér, kiderülhet a hazugsága. Ám ha itt lesz, már nem valószínű, hogy mernének végezni vele. És egyelőre ez a lényeg. - Az öccse. - jegyezte meg erre Toni gúnyosan. - Már jó előre összebeszéltek. Gondolom ő lesz az alibi a tárgyaláson is. Persze valószínűleg el sem jut az ügy addig, bizonyítékok hiányában. S ez azt jelenti, hogy haja szála sem görbül meg ennek a patkánynak azért, amiért megölte Lízt! Ezt akarod Bruce?! S kérdezett nem tudta hirtelenjében, hogy mit mondjon erre. Természetesen nem akarta, hogy megússza Larkin, ha bűnös. De hogy bizonyosodhat meg erről? Mi a fenét tegyen? Döntenie kéne, méghozzá gyorsan! Amanda és Pitt mindent hallott, ami a szobában elhangzott, így már néhány mondat után jórészt tisztában voltak azzal, hogy miről van szó. Az, hogy közbe avatkozzanak, nem igazán fordult meg a fejükben, hisz Bruce nem volt veszélyben, s ugyanakkor bíztak józan ítélő képességében. Richard lekanyarodott a főútról. Innen már gyorsan otthon van… „Larkin már nagyon oda lehet a sörért.” gondolta, és gyorsított egy kicsit. - Gondolkodjon nyomozó. - folytatta Larkin a meggyőzést. - Ha bármi bajom esik, vége a karrierjének, a sittről nem is beszélve! Toni tisztán érezte társa bizonytalanságát. Neki kell hát cselekednie! De miképp bizonyítsa Larkin bűnösségét?… MIKÉPP?!.. S egyszeriben felmerült benne, hogy mikor megmotozta ezt a mocskot, valami puhát érzett a zsebében… És ha az egy állszakáll… - Tudom már mit teszünk. - folytatta hangosan. - Megmotozom még egyszer, mert ha minden igaz, a zsebében van a bizonyíték arra, hogy ő ölte meg Lízt. Larkin rögtön kapcsolt, hogy Toni mit ért ezen. S habár az állszakáll nem lehetne bizonyíték egy tárgyaláson, ám a jelenlegi helyzetben annak veheti ez a két szemét… És amint ez átsuhant rajta, hirtelen mintha csak egy vészhelyzet villogó kapcsolt volna be tudatában, mely arra késztette, hogy azonnal cselekedni kell. MENEKÜLNI! És amint Toni előre hajolt a zsebéhez, ő egy gyors mozdulattal lökött rajta egyet úgy, hogy nekizuhanjon a társának. Aztán megperdült, hogy majd kivesse magát az ablakon. Brucenak mindig is jó reflexei voltak, így sikerült félre ugrania a felé zuhanó Toni elől. S a történtektől egy pillanat alatt bizonyosságot lelt, Larkin bűnösségét illetően... DE NEM MENEKÜLHET EZ AZ ÁTKOZOTT!! S mivel már fegyvere a kezében volt, így reflexszerűen meghúzta a ravaszt. Larkin már lendületet vett, hogy átvesse magát az ablakon, mikor éles fájdalom hasított a hátába. S a következő pillanatban mozdulata megtört, majd térdre zuhant. Toni ekkorra már visszanyerte egyensúlyát, és elégedetten láthatta, hogy Bruce használta fegyverét, és Líz gyilkosa térden…Mintha csak a végső ítéletre várna…HÁT MEGTESZI!! Két kézre fogta pisztolyát, és egyenesen a gyűlölt lény fejét vette célba. - Ezt Lízért kapod te rohadék! - mondta tengernyi gyűlölettel. ÉS MEGHÚZTA A RAVASZT! Amandáék merő döbbenettel élték végig az eseményeket. Annyira gyorsan történt minden, hogy már véget ért az egész, mire felmerült bennük, hogy beavatkozzanak. A második lövés után azonban már nem látták értelmét, hogy felfedjék kilétüket, és mozdulatlanul várták, hogy mi fog történni ezek után. - Tűnjünk el innen. - szólalt meg elsőnek Bruce, miután néhány pillanatig mindketten a mozdulatlanul fekvőre meredtek. - Most már mehetünk! - felelte Toni elégedetten. - Megtettük, amiért jöttünk!. Persze felboríthatnánk pár dolgot, azt a látszatot keltve, hogy betörés volt. - folytatta körbepillantva a szobában. - Erre nincs időnk, az öccse bármelyik pillanatban itt lehet. - mondta erre Bruce, és máris indult kifele. - - Volt elég ellensége Larkinnak, aki végezhetett vele. - tette hozzá. Toni erre nem felelt semmit, hanem társa után indult.

Igen, újra társak voltak, csak épp most a bűn útján!

                                                                VÉGE