Kós Károly  : Az országépítő

Kós  Károly   századunk magyar művelődéstörténetének  egyik  kimagasló alakja : építész, festő, grafikus, író és könyvkiadó.  

1924-ben ő alapította meg az erdélyi írók önálló kiadóját, az Erdélyi Szépmíves Céhet, melynek megszűnéséig igazgatója volt.

1934-ben jelent meg legjelentősebb szépprózai munkája, az István királyról szóló :

Az  országépítő  című  történelmi regénye.

István király története mindig is szimbolikus erővel bírt: a semmiből országot építő erőskezű uralkodót vagy

a szent királyt, a keresztény hit elkötelezett meghonosítóját egyaránt beleláthatta alakjába az utókor.

Kós Károly István király tragédiáját látja elsősorban . István emberi-uralkodói tragédiája, hogy szent küldetése

– a magyar állam megteremtése, a nemzet egységesítése – érdekében e kötelesség áldozatává vált.

A fiatal férfi apja és főként anyja akarata által vezetve, nevelve, természetes vágyait, ösztöneit legyűrve

vállalja a keresztény királyságot: az erős kézzel való uralkodást.

Megtagadja érzelmeit és a boldogtalan politikai házasságot választja, megtagadja családi, vérségi kötöttségeit is

a német lovagokra támaszkodik, megtagadja szelíd természetét, s könyörtelenül számol le

ellene lázadó rokonaival, régi barátaival.

Az uralkodás erkölcsét kényszerül viseli, s nem léphet le a maga választotta, s maga építette útról.

Kós Károly prózája magába olvasztva a székely népballadák stílusvilágát, a magyar irodalomban

páratlan módon, sűrített, szaggatott mondatokban, képszerűen idézi fel a pogányságból

a kereszténységbe átlépő Magyarország érdességét, forrongó hangulatát.

Szerb Antal  :    Az utas és a holdvilág

Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja fel ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét

„ csak úgy „ a házasság jármába, ha nem a nászútján ?

Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől ,

hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett.

A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba,

vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből

vagy hazugnak gondolt „ felnőttsége” bilincséből.

Az Utas és a holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye.

Mihály a regény hőse hiába akar előbb házassága révén konformista  

polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elől, a regény végén ott tart, ahol az

elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar.

„ És ha az ember él, még mindig történhet valami „ – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt,

először 1937-ben megjelent regény.

Siegfried Obermeier    : Fancois Villon  bűnös élete

Francois Villon költő volt  és lázadó, csibész és a nők bálványa.

Szemtelen hangvételü, szenvedélyes balladái már kortársait is lenyügözték.

Halhatatlan balladáinak képáradatában, amelyeket fegyelmezett rimtechnikával épített fel, a párizsi élet fényei,

sötétségei, maga az élet egésze kavarog.

Siegfried Obermeier cselekménydús könyvében Villon életét meséli el, a hóhér vacsorája és a fejedelmi udvar között,

hogyan élte életét a peres ügyek és ármányok árnyékában.

Szerelmi kalandok és intrikák között feltárul a középkor és az akkor élt emberek színpompás és összetett világa is...