Idealizmus
Gondolataim bár
Túlzott eszményképek,
Nem látom az értelmét
Csak a puszta létnek.
Magasabbra vágyom
Mint gépies kortársaim,
Szállni szeretnék a
Víziók szárnyain.
Kár, hogy szárnyak nélkül.
Lehet
Lehet, hogy egy senki,
És egy reménytelen ember leszek,
De mindig mindent magamért teszek.
Lehet, hogy meghalok
Majd úgy 30 évesen, de tudom
Mindig úgy éltem, ahogy szerettem.
Szeresd önmagad
Ne bízz senkiben és semmiben,
Úgysem segítenek rajtad.
Magadat szeretsd, magadnak élj,
Ne hallgass másra, így nem kell, hogy félj.
Hiszen ő van csak veled
Ha egyedül vagy, csak ő
Vigyáz rád ha mindenki elhagy.
Épp ezért szeretsd azt a másikat
Aki ugyanugy te magad vagy,
Mert ő is csak egyvalakit szeret
Téged, téged, téged.
Örök szerelmem a halál
Csak te vagy velem
Édes szerelmem,
Csak te vagy mellettem
Drága kedvesem.
Miért nem lehetsz
Itt velem?
S miért nem
Érezhetem testedet?
Miért nem csókolhatom
Ajkaid, arcod, fülcimpáid,
Miért nem simulhatok
Évekig rád?
Miért nem fogod a kezem?
Miért nem kényeztetsz?
Miért nem ölsz meg,
És adsz örök szerelmemnek?
Gyere
Ha majd lesz valaki, akit szerethetek,
Meg fogom tenni.
Ha majd méltó lesz a szeretetemre valaki,
Hidd el megfogja kapni.
Többet kap majd tőlem, mint bárki
Ebben a rohadt világban.
De ha nem jön gyorsan értem,
Lehet, hogy máshol kell kiélnem magam.
Egy "cigi" után
Elalszok, halucinálok
Egy padláson sírt ások,
Ahol furcsa embermások
Törnek halálomra.
Menekülök a földszintre,
Ahol fejemre olajat öntve,
Szörnyek között feküdve
felgyújtanak, meghalok.
És újra csak süllyedve
Jutok egyre mélyebbre
Ahol megkérdezik:
Hát ere vártál hülyegyerek? | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
